#zakatolavonat
A vonatozásról mindig a nyarak jutnak eszembe. Amikor kis tizenévesen vártam a leendő gimis osztálytársaimat, hogy elinduljunk végre a gólyatáborba.
Aztán a balatoni vonatozások pár évvel később. Azok voltak az igazán viccesek, hiszen nem nagyon volt még okostelefonunk és én nem ismertem a Balaton környékét akkoriban. Ezért a vonatozáshoz hozzátartozott az az izgalom is, hogy nehogy véletlen elfelejtsünk leszállni a megfelelő állomáson. Milyen jókat beszélgettünk, nevettünk azokon a bőrüléseken, amikhez mindig hozzáragadtak a combjaink a nagy hőségben. Az ablakot néha ki tudtuk nyitni, néha nem, de ez minket sosem zavart. A zsonglőrcuccaink, csomagjaink ide-oda billegtek a fejünk feletti kalaptartókon. Mi pedig belefeledkeztünk a gondtalan fiatalság nyári vonatozásaiba.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
