#wewillloseit
Reggel ruhát választva. Metró ablakába nézve. Kávézó asztalához leülve. Ebéd közben. Edzőterem öltözőjében. Klubban táncolva. Szex közben. 13 éves korom óta folyamatosan.
Nagyon ritka az az alkalom, hogy nincs a testem, a testalkatom a tudatomban. Összehasonlítok, érzek, megkérdőjelezek.
Azon gondolkodom, hogy nem túl vastag-e, löttyedt-e, kibuggyan-e, elég szép-e. Szerethető-e?
Egyedül a krav maga edzés, a kedvenc zenéimre táncolás koncerten és az igazán elmélyült munka tudja elfeledtetni velem, hogy túlsúlyos vagyok.
Viszont nemrég úgy döntöttem, hogy nem élhetem le az egész életemet úgy, hogy ezen aggódom, így változtatni kezdtem. Nem az étrendemen vagy a mozgás mennyiségén, mert ezekkel alapvetően nincs baj, hanem a gondolkodásomon.
Inkább ezeket a kérdéseket teszem fel, amikor eszembe jut a testem:
Bírom-e ezt vagy azt a mozgást?
Tetszem-e annak, aki nekem is?
Egészségesen tart az életmódom?
Mennyi energiám van napközben?
Hogy alszom éjjel?
Dolgozom rajta, hogy ezek legyenek a fittségem fokmérői, ne pedig a ruhaméret vagy mások alakja. A cél, hogy egy nap csak 1-2 alkalommal jusson eszembe a testalkatom, ne pedig óránként. Azért nem egyszerű, hogy őszinte legyek.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!