#világgámegyek Vannak olyan célok az életedben, amiket bármennyire kerülgetsz, csak nem jönnek össze? Nekem is volt egy csomó ilyen. Egy idő után feltűnt, hogy ezeket én nem akarom igazán. Amit eléggé akarok, és ami tényleg fontos, azt megszerzem. Így aztán ezeket az (kudarcokat? rémeket?) előttem lebegő célokat elengedtem.
Tegnap az unokatestvérem elvitt a szomszéd országba kosármeccset nézni, és hazafelé beszélgettünk. Gondolkozik a külföldön ő is. (Ki nem?) Elmeséltem neki, hogy volt már nekem csatornadíjjal is kalkuláló, negyedéves időszakokra felosztott költségvetési excelcsodám a külföldre költözéshez. Szóval mondhatjuk, hogy átgondoltam. Jelentkeztem külföldi önkéntesprogramra, utolsóként estem ki. Nagyon szerettem volna bekerülni, és azt hiszem ők is szerettek volna: még hetekkel később is megkeresett a menekültház vezetője, hogy hogy vagyok.
Aztán néhány éve ezt a külföld dolgot elengedtem. Nem azért maradtam itt, amikor mindenki elmegy, mert én vagyok a resztli. Nem is azért, mert én (h)ősmagyar szabadságharcosként ezért az országért adom szívem, vérem – bölcsőm és koporsóm. Nem azért, mert nem beszélek idegen nyelveket, vagy képtelen lennék adaptálódni. És nem azért, mert elégedett vagyok a politikai vezetéssel, az ideológiával, a fejlődési iránnyal – én örök ellenzékben vagyok, döntéseket tudok üdvözölni, nem pártokat vagy személyeket. Egyszerűen nem vonz, hogy máshol éljek. Boldogulok itthon egyenes gerinccel, és találok bőven feladatot, amivel tehetek a közösségért. Néha teli vagyok aggodalommal és kétellyel, mert nagyon sok a baj és a tennivaló, de boldogan tudok felébredni minden reggel az albérletemben. Szeretem a várost, ahol élek, és jó ebben az országban kirándulni is. Imádok utazni, de van hova és jó hazajönni. Megvan a helyem.
Tegnap az unokatestvérem elvitt a szomszéd országba kosármeccset nézni, és hazafelé beszélgettünk. Elhívta anyámat, és jött velünk még egy szív szerinti rokon is. Utóbbival nagyot sétáltunk délután a tóparton. Újra feltöltött a megint-mindig zsigerig ható beszélgetésünk, miközben megismerhettem az új ideiglenes kiskutyáját, aki talán marad is. Rám fért, mert kicsit fáradt voltam: előző éjszaka anyuval és a nagynénéimmel kocsmatúrázni voltunk a hétkerben. Szóval: #világgámegyek és új életet kezdek majd egyszer, ha már nem szeretem így ezt a mostanit.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
