#vasárnapiebéd
Gondolkodom, hogy a családunkban van-e ilyen kiöltözős, pontban délben/egykor vasárnaponként együtt KELL lenni – dolog, de azt hiszem, nincs. Amikor még kicsik voltunk az öcsémmel, akkor persze voltak ilyen nagy családi étkezések, de szerencsére ott is mellőzve volt minden „muszáj” az asztaltól.
Nem volt időhöz kötve, nem voltak kötelező fogások, nem volt kötelező terítés, viselkedés, akármi.
Az egész lényege csupán az elkészült isteni fogások közös elfogyasztása volt, semmi kötelező. Lehetetett nem kéreket mondani, lehetett később/korábban enni, lehetett egyből a főételre ugrani, ott lehetett hagyni, ami már nem fért.
Azt hiszem, a legfinomabb vasárnapi ebéd számomra azóta is az, amit nem muszáj megenni.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 
– Kommenteld a posztot Facebookon!
