#vakonbízokbenned
A napokban beszélgettünk róla Anyával, hogy a kis keresztfiam simán eldobja magát az ágyon, ha az öcsém mellette van: tudja, hogy Apa elkapja, nem lehet semmi baja. Az öcsém meg nyilván szívbajt kap néha, de valóban ugrik és elkapja minden alkalommal.
Érdekes, hogy 30 után is tudom, hogy a szüleim engem is elkapnának. Nagyon szerencsés vagyok, mert tényleg vakon bízhatok abban, hogyha eldőlök, ha segítségre van szükségem, akkor a szüleim közül biztosan ott lesz egy, aki elkap.
Ugyanez az időszak viszont érdekes átalakulás, mert két dologra készítem a lelkem:
1. Tudom, hogy eljön majd az idő, amikor a szüleimnek lesz szükségük az én segítségemre, és akkor készen kell lennem, hogy elég erős legyek ehhez.
2. Itt az ideje, hogy úgy ápoljam a kapcsolataimat, szerelmet, családot, mély barátságokat, hogy igazán bízhassunk egymásban. Ez a bizalmi kör akkor is meglesz nekem, amikor a szüleimet már én támogatom. Szeretnék én is ilyen biztonságot nyújtani a hozzám közel állóknak, ahogy ők nekem, amikor eljön az idő.
Érdekes belegondolni, hogy kik azok körülöttünk, akik ha épp mögöttünk állnának, akkor teljes biztonsággal eldőlhetnénk, mint abban a kis játékban, mert tudnánk, hogy elkapnak minket. Őket kell igazán megbecsülni.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
