#útinapló
Januárban Izraelben jártunk. Erre P. csak annyit mondott „nem is te lennél, ha nem valami háborús övezet közelébe mennél nyaralni”. Jót nevettem, de azt tudni kell, hogy soha egy pillanatig sem éreztem veszélyben magam Izraelben, sőt. Biztonságot adott, hogy pár percenként fegyveres katonákba botlottunk, lett volna kihez fordulni azonnal, ha szükséges.
Először is, a döntés nem volt egyszerű, az Azori-szigeteket és Marokkót kellett legyőznie Izraelnek a tervezési fázisban. Végül azért nyert, mert ez a kis ország könnyen bejárható és olcsón megközelíthető. Januárban, a holtszezonban olcsó a repülőjegy és a szállás is, ráadásul kellemesen meleg az idő.
Fapadossal repültünk a Vörös-tengernél fekvő Eilátba, ahol a legnagyobb élményt a szép színes halak adták. Van egy igazán szürreális dolog ugyanis a város szélén: egy fülke, amit a tengerbe, a korallzátonyok közé helyeztek, így olyan, mintha mi lennénk a tengeren belül egy levegővel teli akváriumban – a halak is nézegethetnek minket, mi is őket.
Eilátból busszal álltunk tovább a Holt-tenger mellett fekvő Neve Zoharba. Ezen a területen a szállások még főszezonon kívül is elég drágák, de sikerült egy kis lakást bérelnünk elfogadható áron. A tulaj segített a közlekedésben, mert buszok ritkán jártak. Még így is elég meleg volt, hogy hosszan lebegjünk a sós vízen. Nem érdemes megkóstolni, borzasztó íze van, mert a sós mellett még keserű is. Na persze, csak én vagyok ilyen, hogy megnyalogatom a tavat, amiben fürdök…
Másnap felmásztunk a Maszada erődhöz. Szóval az úgy volt, hogy D. türelmesen felsétált mellettem azon a pár kilométeren, én meg konkrétan gyök 2-vel másztam, de sikerült! Csodálatos kilátás nyílt az erődről és a romok is igazán érdekesek. Bár én jobban fókuszáltam arra, hogy minél hosszabban ünnepeljük, hogy sikerült felmennem. 🙂
A Holt-tengertől továbbálltunk Jeruzsálembe. Amikor jó sok évvel ezelőtt megtudtam, hogy létezik az interneten olyan lehetőség, hogy élőben nézheted a világ egy pontját webkamerán, a Siratófal volt az első, amit megnéztem. Hihetetlen élmény volt ott állni előtte élőben. Arról nem is beszélve, hogy mindenhol cicák voltak, amikért bár én személy szerint annyira nem rajongok, szívesen nézem, ahogy D. szeretgeti őket, s ebből Izraelben, főleg Jeruzsálemben nem volt hiány. Kicsit megáztunk, találkoztunk tevével, jártunk a Gecsemáné-kertben, ettünk hummuszt és sikerült potom áron négycsillagos hotelben megszállnunk.
Ezután a főváros felé vettük az irányt, Tel-Avivban töltöttünk két estét. Sajnos pont egy esős hétvégét fogtunk ki itt, mégis sikerült bejárnunk a várost, és biztos vagyok benne, hogy a világ legjobb Shaksukáját is megkóstoltuk a Benedict nevű reggelizőben. Az építészetet ingyenes idegenvezetés keretében ismertük meg, egy helyi lány mesélt tökéletes angolsággal és hatalmas lelkesedéssel a város kialakulásáról és fejlődéséről.
Egy dolgot hiányolok, hogy a hideg miatt nem volt már kedvem és erőm a híres tel-avivi szórakozóhelyeket felfedezni.
Sebaj, legalább van miért visszamenni!
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
