#útikalauz Most elviszlek titeket magammal egy olyan helyre, ahova egy földrajzóráról indultam, tíz évvel ezelőtt. A gleccsertavak keletkezésekor az osztályfőnököm egy lenyűgőző beszámolót tartott.
Pár hónapja a legolcsóbb repjegyek között válogatva ráébredtem, hogy az a tó mindössze másfél órányi, tíz eurós vonatút Milánóból. Egy hátizsákkal és egy mobilos applikációval, tervek nélkül érkeztem Olaszországba három héttel később. Milánóban csavarogni, világhírű festményeket bámulni, a világ ötödik legnagyobb templomában üldögélni, villamoson zötyögve házakat bámulni, nagyszerű élmény volt.
Aztán egy forró délután vonatra ültem a Grand Centralon, és Descenzanoban már az állomáson várt az interneten talált házigazdám, egy korombeli lány. Hogy kockázatos volt-e (a nagyon alapos válogatás ellenére) a couchsurfing? Lehetséges, de az egyik legjobb döntésem volt. Egy zseniálisan finom és organikus pisztáciafagylaltot követően a közeli nemzeti parkba mentünk, egy áram nélküli bungalóhoz, amiben a vendéglátóm lakott nyaranta. 10 év kihagyás után biciklire lettem pattintva és már az olajfák között suhantunk a helyiek által használt strandra. A víz gyorsan mélyült, erős hullámok lóbálták a “mozzarellafehér” testem, miközben a mólóba kapaszkodva beszélgettünk. Hazafelé megmásztunk egy szirtet, végigtekintve a mélykék tavon a déli fürdőhelyektől az északi, túrázáshoz és kiránduláshoz ideális hegycsúcsokig. Sötétedéskor már a pizzánkra vártunk egy északabbra lévő, aprócska város mulatságán, ahol gyümölcsös, frissítő rozéval, erős kávéval, grappával kedveskedtek nekünk a helyiek. Éjfélkor még nyugdíjas párok táncolgattak a téren, mi meg a bőrt rúgtuk a gyerekekkel egy macskaköves, meredek kisutcán. Már hazaindultunk, mikor a házigazdám rádöbbent, hogy Salòt egyszerűen nem hagyhatom ki! Így alakult, hogy hajnalban a gyönyörűen kivilágított kikötőben sétáltunk és a bájos kisváros kihalt, kacskaringós, szűk utcáin, boltívek alatt bújkáltunk, bezárt butikok kirakatait nézegettük.
Másnap a bőséges és édes reggelit követően a sziklás parton egy titkos kis strandig ereszkedtünk, ahol a kövek között bemerészkedve, ruhátlanul és zavartalanul úszhattunk. A vendéglátóm délután még bemutatott a szüleinek (és a kertben lakó harcias teknősükkel is megismerkedtem :D) A mamája szabadkozott: alig ötfogásos ebéddel várt minket. Végül frissen szedett bazsalikommal, paradicsommal és egy nagy darab parmezánnal bocsátottak az utamra.
Éjszaka a Malpensáról felszállva, Salò fényei felett repülve két dologban voltam biztos: visszatérek még a Garda-tóhoz és hogy életem egyik legjobb döntése volt újra elutazni. Köszi, ofő! 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
