#útikalauz
A négy legelképesztőbb hely, ahol eddig életemben jártam, az Koh Pha Ngan szigete Thaiföldön, a Triglav Szlovéniában, Kotor Monetenegróban és a Yosemite Nemzeti Park az Egyesült Államokban.
Ezek a helyek páratlan természeti adottsággal bírnak és rettentően szerencsésnek érzem magam, hogy megtapasztalhattam a tengerpartot, a hegyeket, az erdőket.
Koh Pha Nganra nagyjából egy nap alatt lehet eljutni Bangkokból repülővel, majd busszal és hajóval. Teli van az egész helyi lakosokkal, bungalókkal, falak nélküli “éttermekkel”, gyümölcsös és – éjjel pedig – sült bogaras standokkal. A sziget tökéletes egy homokos, tengerparti pihenésre, de kirándulni is lehet a dzsungelben, a bulizni vágyók pedig minden hónapban megtapasztalhatják a tengerparti Full Moon Partyt. Sajnos arról csak később szereztem információt, hogy a sziget egyik fele egy vegán mennyország, ahol csak vegán ételeket lehet szerezni, meditálásra, jógázásra, feltöltődésre és a befelelé figyelésre tökéletes helyszín.
Amennyiben ide terveznétek egy utat, akkor ne foglaljatok előre szállást, használjatok kis robogót a közlekedésre és mosolyogjatok sokat. 
A Bohinj tó melletti kis faluba érkeztünk meg egy ljubljanai vonatozás, buszozás és némi stoppolás után. Pár nap biciklizés és apróbb kirándulás után úgy döntöttünk, hogy meghódítjuk a Triglavot, mely a Júliai-Alpokhoz tartozik. Utunkat elég vakmerőre terveztük, ugyanis egy nap alatt szerettünk volna felmenni a csúcsra és vissza is. Odafele a Hét-Tó-Völgye útvonalat választottuk. Egy nap leforgása alatt ilyen változatos tájat még soha nem tapasztaltam. A lankás erdei úttól, a meredek, havas sziklákig, ahol a hegyi kecskék figyelnek a leglehetetlenebb helyekről, ámulatba ejtő. Tekintve, hogy nem vagyunk gyakorlott sziklamászók, így sajnos a Triglav csúcsa előtt pár száz méterrel vissza kellett fordulnunk, mert túl kimerítő volt az egész napos túra. Nem bíztunk már a testünkben, így a maradék egy napot a visszafele útra szántuk. A meredek hegyi ösvények, meseszerű pihenőházak és pár száz fős, autentikus szlovén kis falu örökre a szívembe véste magát. Szívesen élnék ott pár évet.
Kotorba is vonattal és busszal jutottunk el. A mai napig emlékszem, hogy éjjel érkeztünk meg és reggel, mikor megláttuk a Kotori-öbölt, akkor semelyikünk sem akart hinni a szemének. Egyszerűen bámulatos, ahogy a hegy körbeöleli a tengert és az egyik partján még mindig látható az óváros. Érdemes végigsátálni a falon a kilátótoronyig, hogy az öböl lenyűgöző látványát élvezhessük. Mediterrán hangulatával és a régi és modern világ ellentétével nagyszerű kettőséget élhetünk át. Az óváros kapujánál állva, eltörpülve a több emeletes ultramodern tengerjáró hajó mellett érdekes elgondolkozni azon, hogy mi mindent képes az ember felépíteni.
Kotor egyébként az UNESCO világörökség listáján is szerepel.
Yosemite-ben minden nap egy csoda volt. A kaliforniai óriásfenyők, a gleccservölgy, a mosómedve portyázása. Egyszerűen minden hatalmas és annyira közel van a természet és az élővilág, hogy hihetetlen. A vízesés is, aminek az alján szivárvány keletkezik, egyszerűen hihetetlen. Tudom, hogy túl elragadottan beszélek erről a helyről, de csak remélni tudom, hogy valaha visszatérek és akkor talán a Half Dome-ot is sikerül majd megmászni. A medvékkel és a pumákkal vigyázni kell, ételt nem szabad felelőtlenül kint hagyni a saját és az állatok érdekében sem.
Mindezek ellenére, életem legkedvesebb utazása a Balaton partjához köthető. Nem csak a messzi tájak hordozzák az értékeket.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
