#utazásakönyvespolcomkörül
Julia Child segített, hogy megszeressem Franciaországot, méghozzá a gyomromon és a főzésbe merülés flow-ján keresztül. Minden fura szociális szokásuk ellenére a franciák bizony tudják élvezni a főzést, az evést, a borozást és a társaságot az asztal körül. Kellemes volt ezt külföldiként megtapasztalni.
„December közepe volt, amikor Paul ezt írta az ikertestvérének:
Julie-t látni a forró, sülő és rotyogó ételekkel megrakott tűzhely előtt ugyanúgy elbűvöl, mint egy üstdobost figyelni szimfónia alatt. (Ha nem ülök be oda nézni őt, akkor esélyem sincs találkozni Julie-val.)… Képzeld ezt lelki szemeid elé: Julie-n kék vászonkötény, a kötény övében egy konyharuha, mindkét kezében egy-egy fakanál, egyszerre két lábast kavargat. Figyelmeztető harangok hallatszanak, mint karmesteri pulpitusról a jelzések, és illatozó főmotívumként fokhagymaszagú gőz tölti meg a levegőt. A sütő ajtaja olyan gyorsan nyílik és csukódik, hogy szinte észbe sem kapsz, máris bedöf oda fürgén egy kanál, belenyúl egy lábosba, felemelkedik Julie ajkaihoz az íz ellenőrzésére, mindez mint egy tökéletesen időzített dupla ütés a dobokon. Ő ott áll, körülvéve a hangszereivel, magabiztosságot és önbizalmat sugároz…”
(Julia Child: Életem Franciaországban)
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!