#újbarátok
Akárhova sodort az élet, mindig találtam magamnak barátokat, vagy inkább ők találtak meg engem. Mindig is társasági ember voltam. Feltölt, reenergizál a nyüzsgő, szociális élet. Jönni, menni, találkozni, beszélgetni, megérteni, megoldani, vigasztalni, nevetni, jelen lenni, átélni.
Gyerekkorom óta életem minden szakaszához kapcsolódik pár olyan jó barát, akik a mai napig jelen vannak az életemben, követjük egymás sorsát. Általános iskola, középiskola, egyetem, munkahelyek, anyaság.
Alapvetően jó vagyok a kapcsolattartásban és nagyra is értékelem azt, amikor a másik fél is energiát fektet abba, hogy a barátság fennmaradjon, a kapcsolat ne halványodjon el. Persze nálam is előfordul, hogy lassabban válaszolok egy üzenetre, de mégis válaszolok, mert érdekel, hogy mi van a másikkal.
Az új barátságokat ugyanúgy kell ápolni, mint a régieket, mert ezek még inkább törékenyek, jobban kell vigyázni rájuk, hogy egyáltalán megadjuk a lehetőségét annak, hogy egyszer ezek is régi barátságok lehessenek. Viszont az idő múlásával egyre nehezebb, időigényesebb kialakítani, hogy egy ismeretségből barátság legyen. Mások a prioritások, mások az élethelyzetek, mások a lehetőségek. Ennek ellenére egyáltalán nem lehetetlen. Ha úgy érezzük, hogy megéri időt fektetnünk abba a kapcsolatba, akkor rengeteget adhatunk és kaphatunk.
A másik életének, prioritásainak a tiszteletét kell szem előtt tartanunk. Támogatni kell egymást a nehezebb időkben és osztozni az örömteli szakaszokban. Elfogadni, hogy mindenki úgy éli az életét, ahogy az neki a legjobb, és ha ez különbözik a mienktől, az nem jobb, vagy rosszabb, csupán más.
Egyszer eszembe jutott, hogy milyen jó lenne a barátaimat megkérni, hogy írjanak rólam pár mondatot. Mindegyikük emléke, tapasztalata egy kis szeletet mutathatna meg belőlem, amit olvasgathatnék akkor, amikor elfelejtem, hogy éppen ki is vagyok és merre tartok. Azt hiszem ezt kérem majd szülinapomra.
A barátok fontosak.
Ha van egy új barátod, régi ismerősöd, akinek már akartál írni, fel szeretted volna hívni, de valamiért mindig elodáztad, akkor itt az idő. Ez az a jel, amire vártál. Írj neki, hívd fel, hívd el egy kávéra!
Keep in touch!
-Zsuzsi-
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
