#újbarátok
Huszonévesen, az új ismerősökkel már nehéz megugrani a sör feletti laza beszélgetések határvonalát.
Mindeközben a régi barátok élete is gyökerestől átalakult. A hétköznapok órái kiperegnek az ujjaink közül, néha azt veszem észre, hogy már alig találunk közös témát, de akkor is garantált, hogy nem leszünk közös állásponton.
Múltkor a gyerekvállalás kapcsán beszélgettünk a Húszon túlos lánycsapattal: mindenkinek nagyon határozott véleménye volt és nem is félt ennek hangot adni. Hallgattam magunkat, néztem a villogó szemeket és rájöttem, hogy nagyjából mostanában dől el a társaságunk sorsa. Attól függ minden, hogy ebben az új helyzetben is barátok maradunk-e, mert ugyan a gyökereink közösek, de más közegekben élve, másképp hozunk döntéseket. Azok a gimis lányok már rég nincsenek meg: van helyettük elképzelhetetlenül ambíciózus, csodás családanya; hihetetlenül kitartó, tudományos munkát folytató biológus és karakán, dinamikus, világjáró vezető.
És ehhez az kell – részemről bizonyosan – hogy elfogadóbbak legyünk. El kell fogadni, hogy mindannyian jól, de másként látjuk a világot és tudatosítani kell, hogy a többiek határozott véleménye nem felettünk ítélkezik, nem minket minősít, nem ellenünk szól.
Új barátokat nehéz szerezni. A régi, ma már felnőtt barátokkal sem lesz könnyebb egy új alapon nyugvó barátságot kialakítani, de legalább pontosan tudom, hogy megéri dolgozni érte.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!