#tűz
Megvolt a bevásárlás, vettünk tonhalat, olívabogyót, lilahagymát, olvadós sajtot, paradicsompürét és persze gluténmentes pizzatésztát, hogy én is ehessek belőle. Jó volt a hangulat a konyhában, mert a hozzávalók mellé egy-egy sörike is becsúszott a szatyorba. Igazi mediterrán tonhalas pizza készült, á’ lá Dóri, a saját titkos pizzaszószommal, ami épp nagyban rotyogott a tűzhelyen.
– Mi ez a szag? – kérdeztem, mikor már egy ideje nagyon szúrta az orromat valami.
Beleszagolt a levelegőbe.
– Valami ég. Valószínűleg a tűzhelyre pattant korábban néhány kenyérmorzsa, az perzselődhet épp a gázlángnál.
Ez elfogadható válasznak tűnt, ugyanakkor a szag nem abból az irányból jött, és nem is akart eltűnni. Sőt. Egyre erősebb lett.Amikor a biztosítékot is levágta valami, és az egész lakás elsötétült, egyből felfogtuk, hogy baj van. Még a fény kialvása előtt egy nagyon vékony füstcsík szivárgott ki O. ajtajának szigetelése mögül.
Villámgyorsan összeraktuk a képet: tűz van.
O. feltépte az ajtót, ami utólag nagy, ám elkerülhetetlen hibának tűnt: tápláló oxigénhez juttatta az akkor még csak éppen lángoló szobát.
A szoba iszonyú hülye elrendezésű volt, az ajtóban egyből balra kellett fordulni, ahol egy néhány méter hosszúságú folyosó vezetett be a szobába, amiből így az ajtóból semmit nem lehetett látni. Amikor a vaksötétben O. bement, hogy megnézze az állapotokat, teljesen elvesztettem szem elől, és ettől bepánikoltam: mi van, ha elájul a füsttől, ebben a sötétben és forróságban soha nem találom meg.
Szerencsére kijött, közölte, hogy ég az ágy és az asztal mellette, majd azonnal neki is látott az oltásnak a szokásos módon: víz a felmosóvödörbe, szobába be, ágyra ráönt, kijön, kezdi elölről.
Én ezt rémes ötletnek tartottam, mindig úgy gondoltam, ha egyszer tűzbe keveredek, az a legjobb, ha biztonságba helyezem magam, aztán kihívom a tűzoltókat és ők majd mindent megoldanak. Abba azonban soha nem gondoltam bele, mi van, amikor a saját dolgaimat, a saját életemet látom porrá válni. Így aztán hagytam, hadd tegye, bár minden alkalommal, amikor bement, összeugrott a gyomrom: mi van, ha nem jön ki többet. Már világított a szeme a koromtól fekete arcában, és ömlött róla a víz a forróságtól.
Mindeközben rohangáltam a szomszédokhoz, minimális portugáltudásommal elmagyaráztam, hogy tűz van, illetve, hogy TŰZ VAN!!!!!!!!, és hívják azonnal a tűzoltókat, mert persze a telefonjaink bent maradtak a szobában.
A tűzoltók nagyon gyorsan kiértek. Kitessékeltek minket, betörték az ablakokat, porral eloltották a tüzet. Minket a tetőre tereltek levegőzni. Mindenhol kormos voltam és nagyon meg voltam ijedve. Hamarosan felvettek egy jegyzőkönyvet, aztán tovább is álltak. Az egész látogatásuk nem tartott tovább 20-30 percnél.
A hősugárzó volt. Valahogy túl közel került az ágyneműhöz és belobbantotta. A helyén csak egy nagy olvadt massza volt látható. O. elment zuhanyozni, hogy megszabaduljon az egész testét belepő, vastag koromtól. Én csak hallgattam ahogy sírva szitkozódik a zuhany alatt. Nagyon meg voltam ijedve.
A poroltó végig a helyén volt. A konyhában lógott a falról. Nagyon meg voltunk ijedve.
– Dóri –
Photo by Piotr Chrobot on Unsplas
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!