#tréutazás
„Utazni, utazni, jobb mint landolni, landolni” – mondja a Vad fruttik zenekar, és bár értem a gondolatot, de azt hiszem, minden klausztrofóbiás/agorafóbiás ember nevében mondhatom, hogy nem mindenki ért egyet ezzel a megállapítással 🙂
Nekem általában már ott elromlik az utazás, hogy beszállok a repülőbe… najó, a reptéri transzfer buszba…najó, előtte a metróba…
Oké, igazság szerint, már a gondolata is kiborít annak, hogy nemsokára be leszek zárva egy nagyon kicsi helyre, nagyon sok másik emberrel együtt, nagyon sok időre, ahonnan csak az utazás végeztével lehet kiszállni… Szóval tulajdonképpen már az utazás előtti napon elromlik az egész, hiszen lélekben már akkor bőven arra készülök, hogy nemsokára ki fogok borulni 🙂
Persze ilyenkor jönnek a házi praktikák, kényszeres megszokások, utazós gyógyszerek, hogy ne legyek rosszul… Ideig-óráig hatnak, de a baj nyilván, mint mindig, a fejemben van. Rettenetesen szorongok ezekben a helyzetekben. Utálom, hogy a világ felfedezése helyett be vagyok zárva a gondolataimba.
Van olyan utazási szituáció, amiben szorongtok? Ti mit csináltok ilyenkor?
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 
– Kommenteld a posztot Facebookon!
