Válassza az Oldal lehetőséget

#titok

2017.09.26.

#titok Az a titok jó, aminek a létezéséről sem tud az ember. Számomra az ilyen titkok valók. Nagyon sokszor találkoztam olyan emberekkel, akiknek a titkolózás egy eszköz volt ahhoz, hogy fontosabbnak, komolyabbnak, feljebbvalónak érezhessék magukat vagy éreztessék magukat. Például egy nagyobb társaságban, ahol egy közös beszélgetés folyik, nem kezdesz el sugdolózni a melletted ülővel. Persze, ha rákérdeznek, hogy ti miről beszéltek, akkor a válasz: „Á, ez most hosszú!’ , „Majd később elmeséljük.” vagy „Nem olyan érdekes ez.”

#titok - titkolózás papírjátékon

Ezzel az a gond, hogy nem adják meg az asztaltársaságnak a tiszteletet, hogy ugyanúgy részt vegyenek a beszélgetésben, hiszen az ő témájuk, beszélgetésük fontosabb. Ami nem feltétlenül baj, de akkor vonuljanak arrébb, szerintem.

A másik titkolózás, amit nem tudok felfogni, amikor valaki önmagától szívesen kezd el mesélni egy történetet, de érezhetően kihagy belőle részleteket, amiktől az egész tele lesz logikai bukfencekkel és értelmetlen ok-okozati tényezőkkel. Ilyen esetben lehet jobb lenne, ha nem is mennénk bele a történetbe egyáltalán. Én úgy gondolom, hogyha valaki nem szeretne valami témáról beszélgetni, azt is meg lehet mondani illedelmesen. Nem kell titkolózni, kihagyni, megmásítani semmit sem. Így senki nem érzi magát hülyének legalább.

A harmadik titkolózás, az a munkahelyi információvisszatartás, hogy ezzel jusson előnyhöz valaki. Rettentően kicsinyes taktika, főleg, hogyha valaki csak így tud érvényesülni, az már eleve megkérdőjelezendő. Viszont az a szomorú igazság, hogy sok helyen működik. Végülis kinek mi jön be, kinek mit vesz be a gyomra.

– Zsuzsi –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #titok írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum