#titkosmikulás
Azon gondolkodom, mióta ismerlek, de nem tudom felidézni, hogy mikor találkoztunk először. Az az érzésem, mintha mindig is ismertelek volna és mindig is barátnők lettünk volna.
Emlékszem, hogy a megismerkedésünk idején mennyire komoly voltál és mégis impulzív, tele nagy érzésekkel, mégis közben elképesztően racionális és összeszedett. Ez harminc évesen nem lenne kiugró, nade 13 évesen? Sokszor még most is emlékeztetnem kell magamat, hogy fiatalabb vagy nálunk, mert a bölcsességed és a műveltséged mellett simán 5 évvel fiatalabbnak mondanám magamat nálad. Ennek ellenére példát mutatsz nekünk önállóságból, talpraesettségből, de legfőképpen önbizalomból és kitartásból.
Mostanra Te lettél a baráti társaság lelke, mindenki tyúkanyója. Nálad gyűlünk össze évente többször is, imádsz minket vendégül látni, mert szereted, ha nyüzsögnek körülötted a szeretteid. Teszel róla, hogy a fontos dolgok megőrződjenek, hogy a társaság ne hulljon szét, hogy kisimogassuk a konfliktusokat.
Vigyázol ránk, és ezért nem lehetünk elég hálásak.
Amikor pár hónapja fel kellett írnom egy papírra, hogy a legnagyobb szarban kiket tudnék felhívni, anyukám után Te kerültél a második helyre, gondolkodás nélkül. Tudom, hogy akármekkora gáz van, akármekkora hülye is voltam (vagyok), akármennyire épp elkívánsz a hátad közepére, mindig ott leszel nekem. Mert vigyázol rám is.
Drága Száva, köszönöm, hogy mindig is hittél bennem, és köszönöm, hogy a barátnőd lehetek. <3
– Dóri –
Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
