#tetoválástestékszer
Világéletemben vonzódtam ehhez a műfajhoz, főként a polgárpukkasztó mivoltának köszönhetően. Egyszerűen nem tudok nem nevetni, amikor emberek képesek az alapján ítélkezni, ahogy a másik kinéz. Mindig úgy gondoltam, hogy na, akkor tessék, beszélgessünk arról, hogy miért lettem más ember, mert van egy lyuk a köldökömben. (Amúgy ott már nincs.)
16 éves voltam, mikor az évek óta vágyott orrpiercingem végre a helyére került, a szüleim „nagy” örömére. Egyszer csak bejelentettem otthon, hogy mire hazajövök lesz és kész. Nem vagyok egy nagy ékszeres, de az orrpiercingemet imádom. Zöld színű, feltűnő, mégis, nem tudnám már elképzelni az arcomat nélküle. Kevés dolgot szeretek magamon, de azt hiszem, a piercingem jól áll 🙂
Aztán elsős egyetemista koromban szúrattam egy újabbat a fülembe, a helix porcba, aztán pár évvel később, egy sikeres anatómia vizsga után jött egy a köldökömbe, ünneplés gyanánt. Utóbbit sajnos azóta már ki kellett szedni, mert begyulladt, és azóta is arra várok, hogy szép vékony legyek, és akkor majd megint lesz 🙂 Az EVS-em alatt a kollégáim szülinapi ajándékaként került még egy karika a jobb helixembe és egy piercing a tragus porcba.
A tetoválásokért is világ életemben rajongtam, ha nincs a szülői ellenállás, már azokkal is tele lennék mostanra. Furcsa mód mégis hálás vagyok ezért az akadályoztatásért, mert anélkül már egy „love” felirat és egy jin-jang büszke tulajdonosa lennék… hát igen, tiniként mindenki ízlésficamos lesz egy kicsit.
Ehelyett két klasszikus, letisztult betű emlékeztet a nyakamon Lisszabonra és van egy anyukámmal közös tetoválásunk is. Mind közül talán ez a legkirályabb sztori arról, hogyan rontom el (úgy általában) egy tisztességes család összképét 🙂
Anyukám néhány éve belevágott az internetbe és mára már egész ügyes facebook felhasználóvá lett. Sokat lapozgat olyan blogokat is mint a BoredPanda, ahol két éve talált egy tök jó kis összeállítást, azt hiszem, madaras tetoválásokról. Az egyik egy egyszerű vonalból megrajzolt baglyot ábrázolt, ami egy faágon csücsül. Ez nagyon megtetszett neki, át is küldte, hogy milyen kis ötletes. Én persze egyből rávágtam, hogy akkor hát mire vár, varrassa magára. Jaj, hát ő nem, az milyen lenne már, meg már nem mai csirke, meg ahhoz valami különleges ok kellene… – szóval felajánlottam, hogy csináltassunk anya-lánya tetkót, az elég különleges. Legnagyobb meglepetésemre nem mondott nemet, és akkor se kapott szívinfarktust, amikor tényleg ezt kapta tőlem karácsonyra.
Fejben persze már a következő pár tetoválás is készen áll, most már csak idő és pénz kérdése az egész. Ezekkel nem lehet leállni, ha az ember rákap az ízére. Imádom a gondolatot, hogy a testem egy hatalmas (játszó)tér, amit kedvemre díszíthetek fel. Talán anyát is rá tudom venni még egyre? 😉
Nektek van? Pukkasztottatok vele már polgárt?
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 
– Kommenteld a posztot Facebookon!
