#testkép Azt hiszem, erről nem lehet eleget beszélni. Főleg azért, mert hiába mondom nagy slunggal, hogy nem szabad hagyni, hogy nem létező ideálokhoz hasonlítsuk magunkat – én is folyamatosan ezt teszem.
Tudom, hogy egészségtelen, de nem szeretem a testem. Tessék, kimondtam. Nem ápolok valami jó viszonyt magammal, és szívből irigylek mindenkit, aki ki tudja jelenteni magáról, hogy ő szép, jól néz ki, meg van elégedve magával. Hát én nem vagyok.
Szóval most azokhoz szólok, akik még a folyamat elején vannak: nem vagytok egyedül. És rendben van, hogy most épp nem vagytok kibékülve magatokkal. Én sem vagyok. Utálom, hogy még a gondolatainkért is meg vagyunk bélyegezve.
Ugyanakkor: hosszabb távon elképzelhető, hogy jobban megéri elfogadni magunkat. Én, személy szerint huszonhat éven keresztül azt hittem, ez azt jelenti: „jó, hát ez van, ezt kell szeretni”. Egy szakemberrel való beszélgetés után világosodtam meg, ekkor esett le ugyanis, hogy a „fogadd el magad!” valójában „szeresd magad!” akar lenni. És ez mennyivel nehezebb feladat! Mennyivel másabb azt mondani, hogy „jó, kövér vagyok, de ez van”, minthogy „kövér vagyok, de baszki, rohadt jól nézek ki!”. Pláne mennyivel másabb ezt őszintén így is gondolni.
Nekem egyelőre nem megy és szerintem sokunknak okoz még nehézséget. Egyelőre már azért is büszke vagyok magamra, hogy le merem írni: én MÉG nem szeretem a testemet.
– Dóri –
PS: ez a bejegyzés NEM azért készült, hogy utána megrohamozzatok azzal, hogy „de, szép vagy”. Aki hozzám hasonló cipőben jár, az tényleg nem érzi úgy, hogy jól nézne ki, és minden alkalommal csak dühösebbek leszünk, ha ezt a reakciót kapjuk arra, hogy őszintén megnyilvánultunk. Nem pozitív megerősítésre vagy bókokra vágyunk, hanem megértésre.
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!