Válassza az Oldal lehetőséget

#térképetáj – Vica

2018.11.28.

#térképetáj
Franciaországban nem sikerült, így a végén már mindenhol kerestem munkát: Luxemburgban, Angliában, Svájcban… Mindenhol, csak Pestre ne kelljen visszajönni. Egyrészről imádtam a gondolatot, hogy külföldön lakom, hiszen a kalandvágy vitt ki. Másrészről élesen láttam, azaz akkor élesnek gondoltam, az életszínvonalbeli különbséget. Nem az átlagkeresetre gondolok, az adott, hanem a lehetőségekre, a kultúrára, az emberek sokszínűségére – dolgokra, melyek számomra fontosak a mindennapok során.

Aztán szerződésről szerződésre a munka mégis hazahozott, mert Budapesten találtam meg álmaim feladatát. Ironikus. Az első szerződésemmel csak egy kézipoggyász jött velem és egy kis szoba matraccal volt a budapesti szállásom, addig ismeretlen lakótárssal és a cicáival. (Köszi, Nóri, hogy azóta is olvasod a Húszon túlt!)
A következő szerződés beköltöztetett a legkedvesebb egyetemi barátnőm családi fészkébe. Anna és Barna mellett, hiába álltam ellen, mondván, hogy én csak átmenetileg és csak egy bőrönddel, mégis otthon éreztem magam. A közös vacsorák, hogy döntsem el, kinek van igaza mosáskor, sorozatnézések együtt a kanapén… Egyszerűen imádtam. (Köszönöm, srácok!) Miután belaktam a születendő kisfiuknak a szobát, ismét továbbálltam. Újabb szerződés, saját stúdiólakás-albérlet, három bőrönd – a maradék cuccom Strasbourgból.

Nehéz volt a felismerés, hogy visszaköltöztem, lezártam a francia életem, de a szívem valahogy nem érkezett meg Magyarországra. Szerettem a lakást, toltam a munkát és elutaztam, amikor csak lehetett. Fulladtam a politikától, az aluljáróktól, a személyeskedésektől.

térképetáj-a Balaton madártávlatból
Aztán lassan-lassan hazaértem. A munkám egyre inkább megkövetelte, hogy a szép és kellemes dolgokat megtaláljam Magyarországon. Instagramra illő helyeket és örök élményeket keresek a diákjaimnak azóta is szüntelenül, s láss csodát, ha az ember erre koncentrál, igazán sok mindent lehet itthon találni. A magánéletem pedig fricskát mutatott, mert én, – aki addig meg voltam győződve, hogy az élet csak nemzetköziségben érdekes, – egy magyar srác mellett újra felfedeztem régi szerelmemet, a magyar alternatív zenét. Újra aktívan bekapcsolódtam a családom és néhány régi barátom életébe, és sokszor előfordul, hogy csak üldögélek velük és azon gondolkodom: „de jó, hogy itt lehetek most!”

A hazatéréssel pedig elengedtem mindazt, ami olyan sok évig távol tartott „e tájtól”: a politikát, a negatív embereket, a panaszkodás és otthonülés kultúráját. Azóta is sokat utazom, de már nem menekülök, nem keresek egy ennél jobbat, szebbet, kedvesebbet. Csak megyek, szétnézek, barátokra lelek, akiket meghívok, hogy ők is jöjjenek hozzánk, mert bizony izgalmas kis ország ez.

„Álom csak, csak te vagy mert
Te vagy az én szerelmem
Mondd mit látsz a szememben
Amikor felébredtem”
(Lóci játszik)

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #térképetáj írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum