Válassza az Oldal lehetőséget

#térképetáj – Száva

2018.11.26.

#térképetáj
„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”

Nem tudom, hogy apátia vagy kiegyensúlyozottság-e az, amit érzek, mikor a magyarságomra gondolok. Egyrészt a magyar nyelv és kultúra az ereimben folyik és ez ad gyökérzetet a a mindennapjaimnak. A szavaim és az érzéseim is a közös, magyar tudásból erednek. A családom története egybefonódik a maga kis szálaival a magyar nép történelmével.

Másrészt a hazámra gondolva ritkán érzek büszkeséget. Az utóbbi időben már kifejezetten apatikus vagyok a közélet iránt. Lokálisan továbbra is keresem, hogy hol segíthetek, változtathatok, de mégis… egy ponton túl már nem érzek személyes felelősséget. Egy ponton túl azt érzem, hogy tudom, látom, hogy milyen következménnyel fognak járni a dolgok, én pedig végig fogom nézni az összes nyomorúságot. Nem szívtelenül, de már nem is szívszakadva, világmegváltó kamaszként. Azt gondolom, minden korban ennyit tehet az, aki társadalmilag érzékeny – nem gondolom, hogy a világháborúk, a szocializmus, a rendszerváltás vagy a válság éveiben ez könnyebb lett volna.

térképetáj - éjjeli sötétségben halványab dereng a Parlament a távolban


Ezek az évek, évtizedek is elmúlnak majd és jönnek új korok, új döntések, új közösségek, nem kell véglegetekbe esni a mostani állapot miatt – a többségnek ez pontosan megfelel, itt én vagyok kisebbségben. És ennek a többségnek is megvannak a maga észérvei, jogos igényei. Hosszú távon ugyan ki mondhatná meg, hogy mi fog a jövőből visszanézve jobb döntésnek bizonyulni? Biztosan nem az én érzéseim! Tehát elfogadom a helyzetet, amiben élek, az érzelmeimet meg kezelem.

Ha magaménak kellene vallani valamilyen közösséget, akkor magyarnak és egyszerre európainak mondanám magam. Azért, mert a diverzitás, a sok, különféle kultúra, művészet, tudás, szokás és nyelv összefonódása a magyarságommal együtt határoz meg engem. A nagy olvasztótégely, ami hol jobban, hol kevésbé ragaszkodik a kimondott, elkülönítő határaihoz. Nem irigykedem más országokra, más népekre: nem hinném, hogy az én érzékenységemmel bárhol elégedettebb lehetnék a közélettel, mint itthon.

„…ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya”

Az, hogy szabadon megválaszthatom és biztonságban élhetek ugyanott, mint ahol megszülettem, ahol a családtagjaim élnek, ahol ismerem az utcákat és ahol az emberek azon a nyelven beszélnek, amelyen én is gondolkodás nélkül, pergő nyelvvel, frappánsan, stílusrétegeket és árnyalatokat váltogatva kifejezem magam, az áldás, szerencse és megbecsülendő dolog. Mindenekkel együtt és mindenek ellenére, tudom, hogy most miért itt a legjobb nekem, Magyarországon.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #térképetáj írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum