#tanítsdanagyit
Nagyszüleim tavaly nyáron Fehérvárra költöztek, így sokkal könnyebben találkoztam velük az elmúlt időszakban, mint előtte bármikor. Nagypapám több hónapja nem tudott felkelni az ágyból, ez sok munkát és érzelmi megterhelést jelentett a nagymamámnak. Erre még képzelj rá egy teljes költözést, 35 év után. Aggódtam Mamiért.
Kitaláltam, hogy hetente egyszer lemegyek Fehérvárra és elmegyünk együtt kávézni. Így kicsit jobban megismerheti a várost, én pedig megbizonyosodhatok róla, bírja-e a terhet. Ez volt az eredeti terv, végül azonban érdekesen változtak ezek a kávézások. Kezdetben sokat beszélgettünk Papiról, az ápolásáról, a felfekvések kezeléséről, az etetésről, a tisztításról. Miután ezt kitárgyaltuk, én is meséltem a munkámról, az utazásaimról.
Később viszont változtak a témák. Elkezdtük összekapcsolni Mami élettapasztalatát az enyémmel. Beszélgettünk a nők helyzetéről, politikáról, gyermekvállalásról, párkapcsolatról, barátságokról. Kevertük a múltat és a jelent. Felfigyeltünk a generációk közötti különbségekre és hasonlóságokra. A nagymamám megtanított egy tágabb perspektívából nézni az életemet, én pedig, remélem, megtanítottam őt pozitívan szemlélni az övénél fiatalabb generációkat. Az utóbbi egy hónapban én nem voltam Magyarországon, ő ismét költözött. Az új lakásba a nagypapám már csak az urnájában jött vele. Ahogy hazaérek Spanyolországból, megint megyünk kávézni, de már olyan jól ismeri a belvárost, hogy szerintem ő választja majd a kávézót. Lesz miről beszélgetnünk.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
