#szívtörés Biztos szerelmes sztorit vártok. Valami olyat, ahol egy pasi összetörte a szívem, és mégsem vesz feleségül, vagy hasonlót. De ez a történet nem hasonló, mégis az összetört szívemről szól.
Van valaki, egyetlen valaki, akit mindig elfogadtam a nem éppen könnyed személyisége ellenére, mert tudtam, hogy legbelül fontos vagyok számára. Az egyik ilyen hibája akár az erőssége is lehetett volna – 20 évig hallgattam, hogy hazudni bűn. Úgy belém véste, mint a mágikus penna ugyanezt Harry Potter kezébe – ha emlékeztek. Nem valami kellemes élmény, de mondjuk, hogy jó irányba alakította a személyiségemet. Ma már inkább azt mondom, ne kérdezz, ha nem akarod, hogy hazudjak, és én sem kérdezek, ha nem akarom tudni az igazat. Nem tudok hazudni. Ezek után, egy nagy fordulatkor tört össze, egy hazugság súlya alatt. Annyira apró, kicsiny darabokra, hogy jó pár év volt összeragasztani. Most rendben van, egy rohadt vastag ragasztóréteggel, így a nem kérdezés mellé azóta felkerült a „csak ne tudjak róla” is. Szó se róla, önfejlesztő, nem önpusztító fajta vagyok, ezért több pozitív életfilozófiát is kialakítottam ennek hatására, amiket majd később, más posztokban viszontláttok.
Például ezt: Tényleg csak az számít, hogy viselkedsz, nem az, mit mondasz.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
