#szívtörés Jöttél, meggyógyítottál és elmentél. Utóbbiba beleszakadtam, beleőrültem. Egy kicsit.
Nem is kértem, nem is ígértünk ennél többet egymásnak, soha.
Csak nem voltam még kész arra, hogy elengedjelek – hát tudod, hogy nekem ez a legnehezebb.
Haragudtam, hogy belelöktél ebbe a feladatba, amikor még nem készültem fel rá.
Tapasz, gyógyír, tinktúra voltál a lelkemnek és a testemnek. Emberbőrbe kötött mese egy szebb világról. Összetörten, kudarcok közt, megalázottan és önmagamból kifordulva elfogadtál, szépnek láttál, felragyogtattál.
Megbízhattam benned, mikor azt hittem, hogy már nem leszek képes bízni senkiben.
Gazdagabbá tettél és segítettél, hogy nővé érjek.
Aztán elmentél, még csak nem is szépen.
Mi ketten egymás gyengeségének, fájdalmának már csak óvó paplanmeleg, gőzölgő húsleves, forró gyümölcstea maradunk.
Most gömbbé kerekedett a világom, egészség van. Nincs már egymásra szükségünk, a barátságunk is kopik. Mindketten építjük a boldogságunkat. Nem is kívánok neked mást, csak megnyugvást, egyensúlyt, beteljesítő szerelmet. Légy boldog.
Én pedig köszönöm, ezerszer köszönöm, hogy itt voltál, meggyógyítottál és nem maradtál.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
