#szingliség Az elmúlt tizenkét évben nagyjából két hónapot voltam egyedül, azaz hivatalosan nem kapcsolatban. Néha gondolok rá, hogy kimaradt az életemnek egy olyan szakasza amikor csakis önmagamra összpontosítok, csak magamnak élek, de aztán rájövök, hogy nem is maradt ki semmi.
Szerencsére a kapcsolataimban is megtudtam élni azt, amit szerettem volna. Hiszem, hogy nem a másik függvényében határozható meg önmagam, az hogy ki vagyok. Ennek ellenére tetszik a szingli barátaim életstílusa. Tisztelem őket, hogy bátrak és rengeteg helyre egyedül mennek, sokszor egyedül élik meg az élményeket, ezzel is építve magukat. Kívülről nézve előfordul, hogy azt gondolom, nekik milyen könnyű, milyen szabad és spontán az élet.
ngli
Aztán akkor is eszembe jutnak, amikor otthon jókat kacagunk a családommal és amikor elfáradtan, szomorúan hozzábújhatok a férjemhez egy kis feltöltődésért.
Ilyenkor arra gondolok, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy megoszthatom a mindennapjaimat valakivel, aki szintén osztozik velem az ő mindennapjain és remélem, hogy a barátaim is találnak majd maguknak társat. Úgy hiszem, hogy a szingliségnek és a kapcsolatban élésnek is van előnye és hátránya. Senki nem több vagy kevesebb a családi státuszától függően. A lényeg, hogy békében legyünk önmagunkkal. – Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
