#szakmázunk
Szeptember óta egy kutatócsoportban dolgozom kutatási asszisztensként. Szakirodalmakat böngészek naphosszat, biometriai adatokat viszek be egyik táblázatból a másikba, és mióta a kedvenc cinegéink elkezdték a költést, a terepen is segítek. A csoportunknak ugyanis odútelepei vannak elhelyezve városi és erdei helyszíneken, és az ezek között tapasztalható eltéréseken keresztül vizsgálják a városiasodás hatását a cinegékre.
Hónapok óta szinte minden nap meglátogatjuk az odútelepek valamelyikét, hogy megnézzük, elkezdték-e már a fészeképítést, a tojásrakást vagy a kotlást a madarak, illetve hogy milyen a sorsa a letett tojásoknak és a kikelt fiókáknak.
Az odúellenőrzések alkalmával levesszük az odút a 2-3 méteres magasságból (ennek van egy külön izgi technikája) és feljegyzünk minden fontos információt, például, hogy láttuk-e a szülőket, riasztottak-e ránk, volt-e ragadozó a környéken, hány tojás/fióka van, azok milyen idősek.
Egy bizonyos idő után a szülőpárt azonosítanunk is kell, hogy tudjuk, kik költenek az odúnkban, és költöttek-e már korábban is ott. Ehhez levideózzuk a madarakat egy rejtett kamerával, és a felvételről leolvasott színgyűrű-kód alapján egyedileg is azonosítjuk az állatot. (A gyűrűzések alkalmával minden madár kap egy alumíniumgyűrűt, amin egy egyedi azonosító kód van, illetve a kutatók színgyűrűket is el szoktak helyezni az állatokon, hogy a színkombinációk alapján távcsőről vagy videóról is azonosítható legyen a madár, ne csak az azonosító kódról.) Ha valamelyik szülő nem volt gyűrűs, akkor különféle csapdák segítségével meg kell fognunk az egyedet, hogy meggyűrűzhessük. Ez sokszor majd’ egy óráig tartó figyelést igényel, és még így sem sikerül mindig megfogni a madarat. Ha sikerül, akkor a gyűrűzésen túl különféle viselkedési teszteket végzünk el rajta (pl. hogy mennyire agresszívak egy feléjük közelítő ujjal szemben 😛 ), lemérünk egy csomó mindent rajtuk (pl. hogy milyen hosszú a csüdjük vagy a szárnyuk), és vért is veszünk tőlük genetikai vizsgálatokhoz. A fiókákat is meggyűrűzzük még a kirepülés előtt, illetve szövetmintákat veszünk a pusztult egyedekből (értsd: levágjuk a madár lábujját).
Ritkán pedig, mint a múltkor, pont elcsípünk egy haldokló fészekaljat és akkor 9 fiókát nevelünk az irodában. 🙂 Persze, ez már nem a protokoll része, de örülünk, ha tudunk segíteni.
A rendszeres ellenőrzéseknek hála egy csomó izgi állattal is találkozunk, így fedeztünk fel idén odúban alvó pelét, üregben pihenő nyestet vagy egy cinkecsalád szomszédságában éldegélő macskabagoly-családot. De egy rövid ideig még egy bébimókus is nálunk vendégeskedett. 🙂 A természet mindig tartogat valami izgalmasat, és én egyszerűen nem tudok betelni ezekkel az apró csodákkal. Imádom a munkám minden percét és nagyon hálás vagyok, hogy erre a pályára léptem.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
