#szabadazá
Egész életemben könyvek vettek körül. Amióta tudok olvasni, azóta megszámlálhatatlan mennyiségű könyvet olvastam el. Szülinapkor, karácsonykor, tanév végére mindig új könyvek költöztek be hozzám. Volt, amit a családtól, volt, amit az iskolától kaptam. Az egyik kedvenc elfoglaltságom a szülinapom és karácsony idején mindig a délutáni olvasás volt. Az új könyveimmel begubóztam az ágyamba és hajnalig, reggelig olvastam, amíg el nem aludtam, vagy a könyvnek vége nem lett.
Aztán elkerültem egyetemre, magyar szakra, ahol szintén rengeteget kellett olvasni. Volt, amit élveztem, volt, amit nem. Volt. amit szerettem volna élvezni, de nem tudtam az idő rövidsége miatt. Például az egyik vizsgára fel kellett készülni Shakespeare összes színdarabjából. El is olvastam mindegyiket, de sajnos annyira rövid idő alatt, hogy már csak homályosan emlékszem a részletekre, ha egyáltalán emlékszem. Itt már kevésbé engedhettem meg magamnak az olvasást mint kikapcsolódást. Túltelítődtem, elfáradtam, de azért még itt-ott előfordult, hogy nagyon élveztem. Ilyen volt, amikor a finn irodalommal ismerkedtem részletesebben.
Szerencsére az egyetem után következő pár év egész jól alakult könyvek szempontjából. Jártam ismét a dohos pesti pincékben megbúvó antikváriumokba könyveket szagolgatni és kincseket szerezni. Azok a kicsit édeskés, öreg illatú, megsárgult papírú könyvek, régi tulajdonosainak a neve pedig az első oldalon. Vajon kié lehetett és mit érzett, miközben a könyvet olvasta?
Aztán jöttek a várandóságról, gyerekekről szóló könyvek. Ekkor a szépirodalom teljesen háttérbe szorult, egy emlékké vált még a gyerekek előtti életemből. Próbálkoztam, de egy oldal olvasása után már vagy elaludtam, vagy inkább a telefonomon olvasgattam a gyerekekkel kapcsolatos cikkeket. Aztán ahogy az éjszakák rendeződtek, nem a túlélésért küzdöttünk, belejöttem a szülőségbe, úgy a kedv, kitartás, igény is visszatért a szépirodalmi könyvek irányába. Szerencsére azóta csak többet és többet olvasok, lassan visszatérek a régi könyvkukac énemhez.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
