#szabadazá
Emlékszem, amikor 7 éves koromban megpróbált a könyvtáros néni lebeszélni arról, hogy a maximum kölcsönözhető mennyiséget, 8 könyvet vigyek magammal haza a 3 hetes kölcsönzési időre. Persze, kötöttem az ebet a karóhoz és még a lejárat előtt fordultam a következő adagért – éveken keresztül. A Kököjszi és Bobojszán tanultam olvasni és a gépszíj elkapott: minden nap szerettem volna elmerülni egy újabb és újabb idegen világban.
Középiskolás voltam, amikor szegény anyu már eldugta előlem a könyveimet, hogy a tanulással is foglalkozzak. Persze felkutattam, csak gyomorgörccsel olvastam, hogy legyen időm újra elrejteni, mielőtt anyu bejut a bejárati ajtón.
Minden reál irányultságom ellenére a bölcsészkaron kötöttem ki, ahol minden egyes hétre ezer oldal elsődleges olvasnivaló jutott, plusz a hozzájuk tartozó szakirodalmak. Olvastam éjjel-nappal, lámpafénynél, felcsiptethető LED-nél, a telefon fényénél és kijelzőn – attól függően, hogy melyik anyaghoz hogyan lehetett hozzájutni és hogy volt-e pénzem izzót venni a kiégett helyére. Megtanultam gyorsolvasni, rendkívüli tempóban szelektálni az infókat egy-egy szövegből: ezzel banki szerződéseknél még mindig brillírozok.
De sajnos ezek után eljutottam oda, hogy nem akartam többet olvasni. Nem akartam rossz fénynél vagy fáradt szemmel olvasni soha többé. Elég volt. Évekre!
Az elmúlt években szinte egyáltalán nem olvastam könyvet: évente egy-két verseskötet, klasszikus volt a kivétel. Persze online rengeteget olvastam, de ezek szakmai anyagok, oktatások, újságcikkek, blogok, novellák voltak.
A könyvmoly leszokott a könyvről? Hát csak moly maradtam???
Megelégeltem és egy hónapja megvettem magamnak az e-book olvasómat. Én állíthatom be a betűméretet és a fényerőt, egyáltalán nem világít a szemembe, hihetetlenül kicsi és könnyű. A legtöbb hátizsákos utazásomnál elég szívás volt, hogy mondjuk Kosztolányi hogy jön velem Olaszországba… de többé nincs ilyen probléma sem! 🙂
Mostanában heti egy könyvet elolvasok. Újra felléphetek arra a hídra, ami más korokba, helyekre és világokba vezet – hogy mennyivel kisimultabb és kreatívabb vagyok! Olvasni újra öröm!
Elsőként, gyerekként olyan könnyen jött ez az élmény, nekem nem kellett megküzdenem az olvasással. Felnőttként kellett megvívni ezt a harcot, hogy visszaszerezzem. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
