#spórolás
Környezettudatos, ugyanakkor elég spúr embernek tartom magam, aki minden körülmények között biztosítani tudja a saját kis jól-létét. Ezt azóta tudom magamról, mióta ugyanabból a fizuból Pécsen és Lisszabonban is ki tudtam jönni, miközben egyik sem volt éppen sok, cserébe viszont igen kevés.
Ami ennél is érdekesebb, hogy most, amikor a jó párszorosát keresem ennek az összegnek, ugyancsak ezen a színvonalon élek, miközben nagyjából ugyanazokat a fogyasztási szokásokat követem. Azt gondolom, ez annak a vezérelvnek köszönhető, amit az évek során kialakítottam magamban, és amit szívesen megosztok veletek is. Így szól: Lehet spórolni az étkezésen, de a minőségi alapanyagokon soha. (Például szinte sosem járok étterembe, mindig magamnak főzök, több napra.) Lehet spórolni az albérleten, de a komfortérzeten soha. (Például inkább lakótársakat keresek, de csak olyan helyre költözöm, ahol jól érzem magam.) Lehet spórolni a ruhákon, de a jó közérzeten soha. (Például turkálóból öltözködöm fillérekért, de a jó minőségű, divatos darabokra utazom.) Lehet spórolni a könyveken, de az olvasáson soha. (Éljen a megyei könyvtár, az ingyen letölthető ebookok és a fénymásolás – ha máshogy nem, hát így hozzájutok.) Lehet spórolni a telefonszámlán, de a kommunikáción soha. (Ha fent van anya skypeon, facebookon, viberen, minek költsünk?) Lehet spórolni a dokikon, de az egészségen soha. (Soha nem jártam még nem körzeti fogorvosnál, de amikor komolyabb betegségem volt, nem sajnáltam a legjobb kórházba befeküdni.) Lehet spórolni a jegy árán, de az utazáson soha. (Éljen a telekocsi, a stoppolás és a Ryanair! A világot látni viszont kell.) A lista persze végtelen. Értitek már, hogy értem?
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
