#sminkkelvagynélküle
Azt hiszem a hozzáállásomat a szépészeti kellékekhez alapvetően meghatározta, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam anyukámat kifestve életemben. Ezért valahogy sosem alakult ki bennem a vonzalom a csilli-villi külső iránt, megszoktam a női arcot természetes valójában – így a sajátomat is.
Kevés próbálkozásom alkalmával is nagyon ijesztő eredményeket produkáltam, ezért gyorsan fel is hagytam a sminkeléssel. Furán érzem magam kifestve, akár már egy kis szemceruzától is ijesztőnek találom a tekintetem. (Mondjuk nem is tudom szakszerűen használni. De amikor például a szalagavatómra szakszerűen lettem kisminkelve, akkor tényleg alig ismertem magamra, inkább valami szoborra emlékeztetett az arcom, mint egy 18 éves gimnazistára.)
Mostanra tökéletesen kibékültem a sminkmentes Dórival, maximum egy kis szempillaspirált teszek fel, ha nagyon csinos akarok lenni, azt is csak a felső szempillákra. Talán még a randább pattanásokat lekorrektorozom alapozóval néha (fogok én kétfélét tartani…), de azt is csak akkor, ha nagyon ronda és/vagy olyan helyre megyek. Egyébként meg mindenkinek voltak már pattanásai, ki fogják bírni a ragyám látványát. Hálistennek szerencsés bőrtípusom van, a pattanások alapból is elkerülnek, de szerintem ehhez azért nagyban hozzájárul, hogy a bőröm tud lélegezni, a pórusaim pedig nincsenek állandóan eltömődve az elkenődött alapozótól. Az erős körmeimet is annak köszönhetem, hogy nem lakkozom őket semmivel. Jó, volt egy unatkozós időszakom, amikor elkezdtem a körmeimet festegetni, de azt is csak azért, mert találtam egy nail art-os youtube csatornát, és elképesztően le tudott kötni a körmökkel való szöszmötölés, meg egyáltalán, rabul ejtett az a rengeteg kreativitás, ami ezekben a manikűrökben testet öltött. Aztán röpke fél év alatt tönkre is ment a betonerősségű körmöm, elkezdett töredezni meg lapokban leválni. Így végül ismét rájöttem, hogy a legjobb az, ha a szépség oltárán nem áldozom be az egészségemet.
Igazság szerint egy kis ellenérzés is van bennem a túlzott sminkeléssel kapcsolatban, valahogy az a prekoncepció él a fejemben, hogy aki állandóan sminket visel, az vagy felszínes és hiú, vagy simán rejtegetni próbálja a saját arcát. (Tudom, hogy nem igaz.) De azért nem véletlen, hogy az ismert embereket lassan fel sem ismerjük smink nélkül. Alicia Keys pár éve elkezdett egy kampányt, mely szerint semmilyen koncerten, fotózáson, gálán vagy interjún nem hajlandó sminket hordani. Valahol azt olvastam, hogy egyszerűen azért, mert megunta, hogy nem ismeri fel a saját arcát a tükörben, és hogy vele szemben állandó elvárás, hogy „kijavítsa” a hibákat az arcán – ergo nem szép csak úgy, ahogy van. És tényleg, bár a smink korábban kihangsúlyozta a vonásait, egyszerűen egy másik embert látunk nélküle. És nekem ez nagyon tetszik.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem értékítéletet mondok, semmi gond nincs azzal, aki rendszeresen sminkeli magát, és én sem érzem különbnek magam, mert nem sminkelek. A lényeg csak az, hogy magadért csinosítsd az arcod, és ne a többieknek. Azért sminkelj, mert Te kényelmesebben érzed magad tőle, ne azért, mert anélkül kevesebbnek/igénytelennek/csúnyábbnak/fiatalabbnak/öregebbnek látszol. Az arcod az életed története, ne félj vállalni azt.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!