#rügyekpattannak
…azaz csak pattannának, ha lenne miből. Mert néhány napja ismét arra a hírre ébredtem, hogy egy újabb zöld „szigetét” pusztították el Budapestnek, a Semmelweis utcai gyönyörűséges fákat, mert a kivitelező úgy találta, egyszerűbb őket kivágni, mint megoldást találni az útburkolat fakivágás nélküli kicserélésére. Pont abban a kerületben, amelyik egyébként is a legkevesebb zöldfelülettel rendelkezik az egész fővárosban.
Engem, már csak a szakmámból adódóan is végtelenül felháborít az ilyen felelőtlen, maradi várostervezés. Számtalan megoldási javaslat született arra, hogy lassabb mértékben, de a fák megőrzésével hogyan lehet megoldani a feújítást. Sőt, kis kutatómunkával magam is 5 perc alatt találtam egy zöld infrastruktúrák létrehozásához szükséges módszertani kiadványt, amit gondolom jó pénzért elkészíttetett az állam, hogy aztán ennyire vegyék komolyan.
De nem. A fáknak menniük kell. Az unokáink meg majd belepusztulnak az allergiába.
Pedig gondolom, a képviselőknek is melegük van nyáron, vagy ha a kényelmes légkondi miatt ezt már nem is érzik, a rettenetes minőségű városi levegőt valószínűleg még ők is szívják.
A fák, és a velük együtt még meglévő városi zöld ökoszisztémák ugyanis rengeteg ún. ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak. Persze, evidens, hogy a fák oxigént termelnek és árnyékot adnak. De azt tudtad, hogy ezeken kívül a gyökereikkel stabilizálják a talajt, áteresztik az esővizet a betonozott talajjal ellentétben, termetüknél fogva felfogják/tompítják a zajt, párásítják a levegőt és javítják annak minőségét, otthont adnak és ezzel hozzájárulnak ezernyi másik élőlény életben maradásához és ezáltal fenntartják az ő ökológiai szolgáltatásaikat is? Nem beszélve arról, hogy néhány ilyen városi zöld kuckó milyen kellemes hely a pihenésre, mozgásra, kikapcsolódásra.
Bár kivágni egy 50-100 éves fát csupán percek kérdése, de a helyére (esetleg) visszaültetett csemete újabb 50-100 év alatt lesz képes újra ugyanolyan minőségű szolgáltatásokat nyújtani, mint az elődje.
(Egy 80 éves fa például egy év alatt egy felnőtt ember éves oxigénszükségletét megtermeli, egy csemete ennek érthetően a közelébe sem ér újabb 80 évig.)
Szomorúan látom, hogy ez az elég logikus érv Budapesten mintha süket fülekre találna. Pedig szerintem egy európai ország a 21. században elképzelhetetlen hosszú távú, előrelátó, ökoszisztéma-alapú menedzsment nélkül, amiknek szerves része kéne, hogy legyen a maradék zöld területek megőrzése és további erősítése.
Hadd pattanjanak azok a rügyek!
– Dóri –
(Ha érdekel a városi környezetvédelem, szívből ajánlom a Levegő Munkacsoport Facebook oldalának és munkásságának követését 😉 )
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
