#régiidőkreemlékszelemég
Minden iskolának vannak érettségis sztorijai, anekdoták, melyek generációról-generációra szállva nyugtatják meg a tinédzserek lelkét, hogy az érettségi túlélhető. Mert a magyartanár mindig súg az érettségin, a vizsgabiztost a matektanár rendszeresen kicsalja a teremből és tavaly Pistikének is úgy kérdezett alá a töritanár, hogy legalább a kettese meglegyen.
Hát, a mi osztályunknak is van egy ilyen sztorija, ami olyan gyönyörű, hogy a mai napig emlegetem és muszáj megosztanom veletek is.
Történetünk főszereplője, az osztálytársam – aki legyen most Noémi – azért állt mindig is nagyon közel a szívemhez, mert hozzám hasonlóan nagyon szerette a Sailor Moon című rajzfilmsorozatot, valamint az osztályban legalább annyira léhűtő volt, mint én, és nem egyszer választotta az alvást a dolgozatra való tanulás helyett. Szerencséjére elképesztő agya volt már akkor is, ezért ezeket az apró lázadásokat simán megengedhette magának, így is mindenből kitűnő volt.
Noéminek nem volt szüksége emelt szintű érettségire, mert anélkül is bőven megvolt a pontszáma ahhoz, hogy felvegyék a szakra, ahova jelentkezett. Ez elsősorban azért fontos háttérinformáció, mert ez azt jelenti, hogy Noéminek extra ideje volt az írásbelik és a szóbelik között tanulni azokkal ellentétben, akiknek a két vizsga között még egy emelt szintű érettségit is le kellett tudniuk. Ennek ellenére a szóbelink előtti délután, közös kutyasétáltatásunk közben értesült róla, hogy amúgy létezik történelem tételsor is és a többi tantárgyból is hasonlóan naprakész volt.
Bár Noémi elég lazán vette a dolgokat, ennél a pontnál már éreztem rajta az ijedtséget, hiszen mégiscsak a nagybetűs ÉRETTSÉGIRŐL volt szó. Különösen másnap reggel, a gyülekezésnél láttam rajta, hogy elég rosszul néz ki, a bőre fehér volt és hideg, a keze meg-megremegett várakozás közben. Elmesélte, hogy rá se nézett a töri tételekre, amiket átküldtem neki (szívesen amúgy, utólag is), a magyar tételeknek a címét se nagyon tudja Petőfin, Aranyon és Adyn kívül, az angol érettségi meg amúgy is egy vicc, azt elő se vette egy hónapja. Beszámolt róla, hogy semmit nem tudott aludni az éjjel az idegességtől, ezért hajnalban feladta a küzdelmet, felkelt, hogy leepilálja a lábát és eközben beleolvasott 1, azaz egy darab nyelvtan tételbe. Nem túl őszintén mosolyogva hozzátette, hogy hát, végül is meg lehet ismételni az érettségit, mely lehetőséggel bár nem szeretne, de elképzelhető, hogy kénytelen lesz élni.
Hogy mi történt ezután?
Noémi természetesen csillagos ötösre érettségizett.
Az angol érettségi tényleg csak egy vicc volt, a kisujjából kirázta. Nyelvtanból természetesen kihúzta azt az egy tételt, melyet epilálás közben elolvasott – nem mintha amúgy nem tudta volna az összes tételt átolvasás nélkül megcsinálni. (És ezen a ponton ér össze kettőnk linksége, mivel én például a mai napig még a nyelvtan tételek címét se tudom. Szerintem összesen ketten voltunk az osztályban, akik ezt be merték játszani.)
Magyar irodalomból kihúzta Adyt, az egyetlen tételt, amit mindenki ki akart húzni. Ady volt az a költő, akiből legalább háromszor feleltünk, kétszer írtunk, és nagyjából annyi idő ment el rá a tananyagból, mint az összes többi íróra, költőre összesen abban az évben. MINDENKI Adyt akarta húzni, mert az ő életét álmunkból fölkeltve is el tudtuk volna mondani. Hát, Noéminek össze is jött.
Ahogy történelemből is megfogta az Isten lábát. Minden iskolának lehetősége van ugyanis egy tételt szabadon megválasztani, ez a mi sulink esetében az iskola névadójának élettörténete. Az iskola annyira büszke erre a bizonyos névadóra, hogy minden évben rendez egy róla szóló emlékversenyt is, melyen minden osztályból legalább egy embernek részt kell vennie. Szegény Noémi volt az, akit minden évben elrugdaltunk erre a versenyre, hogy megmentsen minket a felesleges tanulástól. Noémi háromszor vett részt ezen a versenyen, így háromszor olvasta a névadónkról írt könyvet is, ezért gyakorlatilag (és valójában is) röhögve vizsgázott le történelemből. Utólagos elmondása szerint azt se tudta, hogy van ilyen tétel. (Ez azért is lehetséges, mert a töri tételei tőlem származtak, és én se tudtam.)
Azt hiszem, még életemben nem láttam embert úgy megkönnyebbülni, mint Noémit a vizsga után. Fél óra múlva már ő öntötte belém a lelket miközben a soromra várakoztam, hogy ne aggódjak a nyelvtan tételek miatt, meg fogom tudni csinálni. Ha neki ekkora mákja volt, akkor mindenkinek sikerülni fog.
És sikerült is.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
