#randompéntek #vendégpéntek #ittmaradtam
Egyedül maradni 47 évesen két gyerekkel – akik közül az egyik már kirepült, a másik pedig épp a felszállópályára fordult rá, nem a leányálmok közé tartozik. De van két gyerekem és amikor csak lehet velük vagyok. Próbáltam belezökkenni a hétköznapokba. Ahogy közeledett a hétvége, úgy kezdtem gondolkodni rajta, hogy most melyik gyerekem is jön haza? Így vártam a napokat, amik gyorsan elrepültek, de feltöltődtem.
Aztán jött a telefon: Anya, én elmegyek dolgozni Németországba. Hidegzuhany, kétségbeesés, sírás, mosás, vasalás, rántott húsos szendvics, majd integetés a fiamnak. De bíztam benne, kemény gyerek, olyan oroszlánféle. És amúgy is, itt van a lányom még. Szép az élet, van skype is. Baráti viszonyba kerültem egy edzőteremmel és egy szaunával is. Depresszió ellen futópad. 15 perc után már csak arra figyelsz, hogy levegőt tudj venni.
Majdnem egyszerre indult a gépünk. Én egy hónapra utaztam el, Viktória pedig fél évre. Nagy kihívás volt mindkettőnknek. De hadd lásson világot. A hosszú vakáció után, hazajövetel előtt: Dánia. Nem is értettem, miért oda megy hazafelé, miért nem egyenesen ide. De saját akarata van, nem gyenge, volt kitől örökölni. Csillogó szemmel érkezett. Majd elárulta az okot is. A francia. Hol ő jött, hol a lányom ment. Emlékszem, 2014 január volt. Elköltözne, de nem akar egyedül hagyni. Rajta, csomagolj, menj. Majd nem a pesti gyorssal utazom hozzád, hanem az AirFrance-szal.
Így maradtam egyedül. Ha bármi bántja őket, még telefonon is meghallom a hangjukon. Majd mesélni kezdenek, és tudom, hogy hiába a távolság, a felnőttkor, most is szükségük van rám. Beleszoktam. Továbbra is nyúzom az edzőtermet és a depressziót még hírből sem ismerem. De van 3 színházbérletem, van néhány barátom, közeli barátságba kerültem a drezdai vasúttal és a francia repterekkel. Be kell valljam, élvezem ezeket az utakat. Ahol mindig várnak rám, örülnek nekem. Életem legboldogabb pillanatai a találkozások. Amikor pedig egyszerre van velem a két gyerekem, azt az érzést nem tudom leírni. Ilyenkor néha csak nézem őket és elgondolkodom rajta, hogy miből lesz a cserebogár?
– Vica édesanyja –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
