#randompéntek #valentinnap #hétköznapiszerelem
Őszinte híve vagyok a Valentin-napnak – de nem a vásárlós oldalának.
Számomra egy olyan nap vagy este, amikor az életünket átszövő szeretetnek egy picit nagyobb figyelmet szentelünk, amikor egy kis kedvességgel készülünk a másiknak.
Be kell vallanom azt is, hogy én ezt minden hétre rendszeresítettem. Randieste névre hallgat, és ilyenkor megadjuk a módját a közösen töltött időnek. Filmet választunk, nassokat készítünk és az egész estét együtt töltjük. Vagy kimozdulunk a városba, sétálni, mozizni, színházazni, cukrászdázni, street foodozni, vacsorázni egyet valahol. Kicsit kicsípi magát mindkettőnk, én magassarkúba bújok, a pasas inget húz, és jól érezzük magunkat együtt, hasonló zsizsegéssel és hosszú beszélgetésekkel, mint ahogy a kapcsolatunk elején tettük.
Ezek az esték mindig kihangsúlyozzák azt a vonzalmat, varázst, amit emellett a férfi mellett érzek. Ebben a pár órában elfelejthetem a munkát, a rohanást, az ügyintéznivalókat, csak odavagyunk egymásért, élvezem a szórakoztató társaságát, a humorát, az intellektusát.
Nem része ez a mindennapoknak? Persze, igazából az. De a heti, dedikált randiesték nem hagyják, hogy a hétköznapi problémák, megoldandók, logisztikák hosszú távon elfedjék. Tudom, kicsit nyomulósnak tűnik, de van, amiért érdemes nyomulni, nem? 🙂
A Valentin-nap engem mindig erre emlékeztet. Az életünkben jelen lévő varázst nem szabad alapértelmezettnek venni és lebecsülni: gondozni kell, ha azt szeretnénk, hogy megmaradjon, növekedjen. Legyen ez a barátaink szeretete – imádom, hogy Zsuzsi minden Valentin-napkor felköszönt, finn szokás szerint <3 🙂 – a családtagjaink szeretete vagy a párunk iránt érzett szerelem.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!