#randompéntek #vágjbele
A tervezés, a projektmenedzsment és az Excel-táblák koronázatlan királynője vagyok, – és még szerény is.
A tavalyi év business roadmapekről, költségvetési tervekről, fejlesztési lépésekről szólt, de a magánéletemet is táblázatok keretezték. A havi kiadások, az éves tervezők, a hosszú távú megtakarítások kalkulátorai és egyéb listák utat mutatnak. Ezekben persze az a jó, hogy bármikor átalakíthatóak és egy rugalmas, biztos alapot adnak a mindennapokhoz.
Mégis, egy ponton túl, november magasságában, azt éreztem, hogy elég volt. Megvan a képességem a fejlődéshez, meghatároztam az irányokat, amelyek fontosak, és szép lassan meglettek az alapvető eszközeim is.
A magánéletemben a mély önismeret mellé gyakorlati módszereket szereztem, életemben először kialakíthattam egy anyagi vésztartalékot és kitűztem magam elé olyan célokat, amelyek nem nyomasztanak, hanem egy minőségi, stresszmentes élet fenntartására motiválnak.
Üzletileg pedig rengeteget tanultam, gyakorlatilag két további szakmába ástam bele magam, tapasztalatot szereztem abban, hogy hogyan válasszak magam mellé megfelelő embereket és a céges fejlődésem jelszavává vált a folytonosság és a fokozatosság.
A tervek mint eszközök persze velem maradnak, de elmúlt a tervezgetés időszaka. (Pedig ez egy jó kis komfortos, biztonságos, tiszta terület, ahol a logikus gondolatok és a számok vezetnek…) A következő fázisban bele kell vágni a megvalósításba, cselekedni kell, élni azt az életet, amiről ezidáig álmodoztam. Ez elég ijesztő és néha még az ürességérzetet is magával hozza, hiszen nincs most épp előttem újabb kapaszkodó, hogy merre tovább. De tudom, hogy ezt majd időközben hozza az élet. 🙂
Most csak csinálni kell! 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
