#randompéntek #utazáskétkisgyerekkel
Egy hónappal ezelőtt Magyarországra repültem az USA nyugati partjáról egy két évessel és egy alig három hónapos babával. Ezt az utat felnőttek is gyakran nehezen viselik, hiszen háztól házig olyan 20-22 óra utazással lehet számolni.
Mégis hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy a szülő és a két gyerek is ép ésszel célba érjen? Hogyan ne kergessük az egész repülőt őrületbe egy örökmozgó és egy pici baba ámokfutásával?
Nálam a következők bizonyultak hasznosnak:
1. A reptéren történő közlekedés: a kisbabámat hordozóban (Emeibaby) magamra kötöttem, míg a kétévesemet egy esernyőbabakocsiban toltam magam előtt, amikor sietnünk kellett. Amennyiben ráértünk, úgy sétálhatott, szaladgálhatott a nagyobb a reptéren, hogy a repülőre annyira kifáradjon, amennyire csak lehetséges.
2. A csomagolás: a becsekkolni való bőröndök lényegtelenek igazából, mert azt a repülégép elviszi A-ból B-be. Ami lényeges, hogy a kézi poggyászba hogyan pakoljunk, hiszen a csomagunk mellett a két gyereket is kell vinni, terelgetni valahogy.
Én egy közepes méretű túrahátizsákot használtam a gépre felvihető poggyászként. Ebbe kisebb, átlátszó táskákat helyeztem, melyeket felhasználhatóságuk alapján csoportosítottam. Ezért lett egy pelenkázós táska: pelenkaalátét (a reptereken elég koszos szokott lenni a pelenkázó), sok-sok pelus -főleg két kicsi gyerek esetében-, törlőkendők.
Egy rágcsálnivalókkal teli szatyrot is pakoltam. Itt a hangsúlyt arra fektettem, hogy egészséges, laktató, kicsit szokatlan (értsd: a mindennapitól némileg eltérő, izgalmas) legyen, valamint a lehető legkevesebb maszatolással járjon az evése. Egy vizes kulacson osztoztunk ketten a nagyobb lányommal.
A harmadik kis táskába pedig a szórakoztató dolgokat rejtettem: sok-sok matrica, külön kis füzet a matricáknak, zsírkréta, pár új, apró úti mesekönyv, kettő régi megszokott mesekönyv, kettő apróbb állatfigura. Ezeken kívül a nagyobbik lányom hozhatott magával egy plüsst, ami ebben az esetben egy láma volt.
Ez a három átlátszó táska a kézipoggyász tetején volt, míg alul, nehezebben elérhető helyeken csereruha mindhármunknak, hiszen sosem lehet tudni, hogy éppen milyen balesetekkel lehet számolni útközben. Egy extra karikás kendő a kicsinek, hátha valami baja lesz a hordozónak. Némi extra pelenka és törlőkendő, ha a kisebb táskából kifogyna, laptop a táska mélyén, az útlevél, repjegy, pénz, kártyák pedig a túrazsák felső zsebében, a legelérhetőbb ponton.
3. A repülőn a cuccaink tárolásánál nagyon fontos szempont, hogy ne két perceknént kelljen felállni egy zsepiért, egy könyvért, vízért, stb.
Ezért a korábban bekészített átlátszó zacskókat (így könnyen lehet látni, hogyha valami kifogyóban van, vagy elpakolásnál felmérni, hogy mindent beletettünk-e) és a kulacsot az előttünk lévő ülésen kialakított kis tároló zsebekbe tömködtem. A kabátjainkat pedig feltettem a túrázsák mellé a fej feletti poggyásztartóba. Jobb esetben egész úton nem kell semmit sem kiszedni a fenti táskából, csupán az átszállás előtt kell a három kis zacskót gyorsan visszapakolni és már menetkészek is vagyunk.
Nekem ezek az előkészületek tették könnyűvé az első olyan utazásomat, amikor egyedül voltam két kicsi gyerekkel egy kontinenst átszelő úton.
A fentieken kívül az embernek igen jól jön egy nagy adag szerencse, együttműködő gyerekek, támogató utastársak és személyzet, valamint pár adag magnéziumtabletta.
Ne féljetek utazni a gyerekekkel, megéri!
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
