#randompéntek #újraegyütt
Másfél év után a hétvégén újra együtt voltunk lányok: Dóri, Vica és Zsuzsi a kislányaival. Meg még egy csomó barátunk, a párjaikkal, gyerekeikkel, kutyáikkal.
15 éve kezdődtek ezek a barátságok… az életünk több, mint felét együtt éltük meg.
Szombat este pedig már Zsuzsi nagyobbik kislánya pörgette a zsonglőreszközt és bámulta ámulva a tűzzel forgó anyukáját.
Meg kellett tanulunk, hogy a gyerekek már értenek, így az „Elrabollak anyádtól” és az „Úgy állj ki a kocsival, hogy ne üsd el a gyereket” sajnos már nem frappáns, hanem meggondolandó, rettegést keltő kijelentések. 😀
Rengeteget pihentünk – nem jutott eszembe a munka, az ápolásra szoruló rokon vagy a hosszút
ávú tervek terhe másfél napig.
Finomságokat, friss gyümölcsöket ettünk, szalonnát sütöttünk, kukoricát faltunk a tábortűz körül. Kemény világ jött a gyerekekre is: „Kislányom, már nem ehetsz több sütit… mert most lángost eszünk!”
Dórival és Vicával vagy 10 éve boncolgatjuk az önismeret buktatóit és egymás személyiségét – vasárnap délután a strandon valami hihetetlen röhögés közepette folytattuk ezt, a pasik bevonásával. Plüssführerek, Hatékony Személyek és szertelen, rugalmas, Ideggyenge Csivavák találkozója volt a füvön.
Újra ott ültünk a Magasparton, a közel húsz fős társaság gyűrűjében. És tudjátok, valójában minden megváltozott az elmúlt 15 évben. Máshol, másokkal, más emberekként élünk.
Mégis, Zsuzsi az egyetlen, aki szorult helyzetemben az asztal fölött egy pillantásból megért egy egész helyzetet még ma is. Vica, akivel minden egyes hét apróságait megosztjuk egymással, bármerre is vagyunk, egy évtizede. Dóri, aki a kimeríthetetlen érdeklődésével és rugalmasságával mindenbe örömöt tud vinni a sok szigorú szemmel felnőtteskedő között is.
Én meg – remélem a következő évtizedekben is etethetem őket, a párjaikat, a gyerekeiket és a kutyáikat. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
