#randompéntek #tovább
Reggel résnyire nyitod a szemed, mire a paplan rád vetődik és az ágyba nyom. Kint szürke az ég, valamit csepegtet, kopog a párkány. Kelni kéne.
Elmászol a kávégépig, keresel egy tiszta bögrét, beletekereg a fekete ital, egy kevés tej, ez legalább jó. Nincs ebéded, megint venni kell valamit. Be kéne menni, el fogsz késni.
Elkéstél, jön a számonkérés, a szigorú tekintet, már megint, mint mindig. Leülsz a gép elé, haladsz a napi feladatokkal és a tekinteted elkanyarodik az ablak felé. Szitál a havaseső, ágak hajladoznak a szomszéd épület ablakai előtt. A nyárra gondolsz, a napsütés erejére a bőrödön, a Balaton hűvösségére a bokád körül.
Kiszaladsz a kínaiba, az legalább olcsó. Émelyít az étel édessége, megüli a gyomrodat, elnehezülve kászálódsz vissza az irodába, tompán zsong a fejed.
Meeting, egy újabb bögre kávéval elbattyogsz a tárgyalóig, menetrend szerint végigveszel mindent, mindenki elégedett, ügyes vagy. Vissza a géphez, szépen fogynak a feladatok. Még egy óra. Még egy félóra.
Indulás hazafelé, a hideg csípi a bőröd, szeded a lábadat, közben egy gyors telefon a családnak. Kipirosodik a kezed, ahogy a telefont tartod.
A lakás meleg, de a hűtő még mindig üres, a konyhapulton ott vár a mosatlan. Elő a notebook, jöhet a többi munka, sötétedésig. A fejfájás már állandósult. Ma sem edzettél. Megnézel egy sorozatrészt, mielőtt befekszel az ágyba.
Ezért tanultál és ezért dolgoztál keményen. Nem keresel annyit, hogy néhány év múlva a saját lakásodba mehess haza, vagy az autóddal mehess nyaralni. Nem fogsz tudni segíteni a szüleidnek, ha rászorulnak és esélyed sincs, hogy a leendő, saját gyerekednek megteremts egy kis szobát. Nem emlékszel a hétköznapjaidra.
Erre vágytál és ez mégsem az, aminek hitted.
Nincs türelem, nincs tovább, kellenek a reggelek, a közös kávék, a napsütés, a tűz, a lelkesedés, az esti semmittevés, a söröskorsó koccanása a nevetés mellett, a tánclépések a padlón, a bohóckodás a teddy hengerrel, a gyerekkacaj, mind kell.
Meg kellenek mellé a nemtudomhogyantovábbok, a sírások a kedves vállán, a másnapok, az autójavíttatások, a lepotyogó festék, a tankönyv felett görnyedés, a beragadt zár, a rohanás az iskola elé, az aggódás, a fáradtság is kell, mind kell, hogy erősebb legyél tőlük.
Tovább kell menni, tovább, amíg nem érzed az arcodon bujkáló mosolyt reggelente, tovább, amíg nem érzed, hogy jó ez, nem baj, hogy nehéz, mert jó ez, ez kellett, ezt kerested.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
