#randompéntek #többkreativitást
Múlt pénteken Crescendo koncerten voltunk D-vel. Nagyon szeretem a zenéjüket, de irtó ritkán lépnek fel, tudtommal azért, mert mindegyiküknek több más elkötelezettsége is van.
Ahogy néztem őket, arra emlékeztettek, amikor anno zsonglőrködni jártunk. Soha nem gondoltam, hogy valaha is hivatásos előadóművész lennék, ezért, bár sokat gyakoroltunk, egy-egy fellépés különleges élmény, szórakozás maradt. Misin és bandáján pontosan ezt éreztem: imádtak ott, együtt lenni a színpadon a Mikában és a közönséggel együtt énekelni a fülbemászó kis dalaikat, amik róluk, a saját életükről szólnak. 
Még egy dolog történt akkor: egyszer csak megszűnt a rezgés bennem. Olyan érzés volt, mint amikor hosszú vonatút után végre leszállsz, és örül a tested, hogy nem rázkódsz már. Úgy éreztem, hogy semmi más nem jut eszembe, semmi nem aggaszt vagy foglalkoztat, csak a zene és a jókedv, ami ott körülvett és a történetek, amiket a Crescendo dalok mesélnek el. Régen nem éreztem hasonlót.
Érdekes konklúziót vontam le: több kreativitás, több alkotás kell az életembe, hogy időnként érezzem, amit a srácok a színpadon és amit én a nézőtéren, akkor este és évekkel ezelőtt, a petróleumfüstös zsonglőrfellépések alkalmával.
Majd mesélek, hogy alakul a történet 🙂 Ti milyen alkotást, kreativitást visztek az életetekbe csak úgy, a saját kedvetekre?
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
