#randompéntek #születésnapomra
Néhány napja betöltöttem a 29-et, megkezdve ezzel az utolsó kettessel kezdődő évemet. Ennek apropóján kicsit átgondoltam, mit is éltem meg az elmúlt évtizedben, és úgy általában is, mi jellemző a húszas éveinkre. Mire számítson az, aki manapság húszon túlra kerül.
1. Legalább egyszer átéljük az igazi, elementáris erejű szerelmet – a szerencsések meg is tarthatják, a kevésbé szerencsések pedig megtapasztalják milyen, ha darabokra törik a szívük.
2. A barátaink száma az évek gyarapodásával egyre csökken, új barátokat is egyre nehezebben találunk, ugyanakkor a rostán csak a legjobbak maradnak fent.
3. Elkezdünk néhány hónap helyett évekre, évtizedekre tervezni.
4. Bár az egyetem alatt/után a munkaválasztásnál a „mindegy mi, csak fizessen” alapelvet részesítjük előnyben, később egyre tudatosabban haladunk a karrierünkben.
5. A fentiekből adódóan gyakran nem tudunk kellően kiteljesedni a kezdeti munkaköreinkben, de szépen lassan megtaláljuk, mi az, amiben igen jók vagyunk.
6. Ehhez pedig el kell engednünk dolgokat, vágyakat és elképzeléseket a jövőnket illetően. Ezekről írtunk a múlt héten.
7. A húszas éveinkben legalább egyszer megtapasztaljuk milyen igazán magányosnak lenni – ami alapvetően fogja meghatározni a személyiségünket.
8. Egyre tudatosabban figyelünk magunkra, megismerjük a saját reakcióinkat, a kattanásainkat és aktívan keressük mindezek okát.
9. A tudatosság másik velejárója, hogy már nem akarjuk magunkat másnak mutatni, mint amik valójában vagyunk: nem kell hajnalig bulizni, ájulásig vedelni és nyugodtan le lehet mondani egy bulit arra hivatkozva, hogy most nincs kedved hozzá.
10. Felnőtté válunk, végleg. Ki előbb, ki később, de az utolsó húszas évekre egyértelműen felelősségteljes felnőttként tekintünk magunkra.
+1. Bár az én életemben ez nem történt még meg, de a húszas évek második fele egyértelműen a házasság és baby boom időszaka, amelyekben egyesül szinte az összes korábbi pont: hosszútávú elköteleződés, felelősségvállalás, felnőttség. Azt hiszem, én nagyon későn kezdtem el felnőttként tekinteni magamra, ezért a fentiekben is „késésben” vagyok – nem mintha ezek kötelezően kipipálandó mérföldkövek lennének az ember életében. Ugyanakkor én, személy szerint vágyom rájuk, ezért számomra fontosak és még igencsak váratnak magukra.
Ti mit vennétek még fel a listára? Szerintetek milyen meghatározó események történnek még velünk a húszas éveinkben?
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
