#randompéntek #szorongás
Összegyűlik lassan a gyomorban,
továbbkúszik a nyirokban,
csöndesen szétterjed a testben,
szorosra húz minden izomrostot.
Nem látok a szememtől,
szárad és pikkelyenként hámlik a bőröm,
a tüdőm osztozkodik a maradék levegőmön,
a hajam tekereg az ujjam körül.
Nem tudok enni,
csak enni tudok:
zsírt halmozok a lelkem köré.
Szétrágom a számat,
lekaparom a sarkamat,
nem jön ki hang a gombóctól.
Néha neked is?
Néha nekem épp nem.
Összecsomagolom a testem,
a karomból kötök masnit magam köré:
tudom, hogy zuhanni fogok.
Hiába vigyáznak ezren,
mégis képes vagyok
egyedül, koppanva földet érni.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
