#randompéntek #szomszédok
Ti ismeritek a szomszédaitokat? Tudjátok, hogy kitől választ el az a kb. egy méternyi fal? Reggeli gyors köszönések, pár perces – de óráknak tűnő – illedelmes szóváltások a liftben, rosszabb esetben radiátorcsövek ütögetése, falakon átdörömbölés. A mi generációnk nagy része albérletből albérletbe költözik bizonyos időközönként, emiatt nyilván a lakóközösség is változik. Az eddigi budapesti albérleteinkben mindig voltak a semleges, épp-hogy-köszönünk-egymásnak-lakók és voltak az idősebb nénik. A nénik között általában volt a kedves, de túl kíváncsi, illetve a gonosz, felügyelő típus.
Visszagondolni is kellemetlen, hogy menekültem be a lakásba, hogy minél kisebb legyen az esélye, hogy valamelyikükkel összefussak. Szerencsére jelenleg egy olyan házban lakunk, ahol mindenki szuperkedves egymással. Megállunk, váltunk egy pár jó szót úgy is, hogy nem vagyunk egy liftbe összezárva és nem lenne kötelező.
Segítünk egymásnak, akár a tárolók megosztásával, egy babakocsi felcipelésével vagy egy létrakölcsönzéssel. A mai napon szomszédünnepet szerveztek a lenti kis udvarra, ahol a lakók közösen eszegetve, iszogatva jól érezhetik magukat a lakóközösségben. Én is lementem, habár csak egy határozott ideig lakunk itt, ennek ellenére mindannyian nyitottan fordultak felém, a hetvenes bácsi és a harmincas nő is. Jó érzés valahova tartozni, akár csak ideiglenesen is.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!