#randompéntek #sharingeconomy #sztorik
Az egyik legjobb emlékem, amikor Krakkóban, a zsidó negyedben coushsurföltünk. A pár, akinél megszálltunk, fogadott még egy ausztrál couchsurfert és volt egy japán cserediák is a lakásban. Az esti vacsorát mindannyian, közösen készítettük el, egy kis szakét is ittunk hozzá és a konyhát közös erővel szépen rendbe tettük utána. Nekem az az este teljesen szimbolizálja azt, ahogy az élet kellene, hogy működjön. Különböző vallású, nemzetiségű emberek élvezik egymás társaságát, kulturális hozományaikat és eredményesen működnek együtt, miközben tiszteletben tartják a másikat függetlenül attól, hogy magyar, amerikai, japán, lengyel vagy ausztrál.
– Zsuzsi –
A sharing economy lényege a megosztás, nem a fancy applikációk és a mögöttes esetleges gazdasági haszon. Megosztani pedig bármit, bármikor és bárhogyan lehet – akár hirtelen felindulásból is, ahogy az egyszer velem is megtörtént. A diploma utáni nyáron a Fővárosi Állatkertben dolgoztam, de mivel volt diákigazolványom, messze olcsóbb volt feljárnom, mint egy albérletet bérelnem a diákmelós fizuból. Ez azt jelentette, hogy minden nap az 5:15-ös busszal kellett mennem, hogy reggel 7-re már a Városligetben legyek. Előző este mindent alaposan összekészítettem: reggelit, hátizsákot, hogy ébredés után csak bele kelljen ugranom a ruhámba és a lehető legkevesebb fájdalommal elérjem a korai járatot. A legnagyobb igyekezetem ellenére egyszer így is sikerült lekésnem a buszt, pedig csápolva és kiabálva rohantam utána, hogy álljon meg – de hiába. Kétségbeesetten megálltam a megállóban, hogy most mi a francot csináljak, amikor begurult mellém egy zöld Suzuki, a srác kinyitotta az ajtót, és annyit mondott: „Pattanj be, a következő megállóban utolérjük!”
Hihetetlen volt. Annyira meglepődtem, hogy az Ismeretlen Jótevőmnek még a nevét is elfelejtettem megkérdezni. A buszt utolértük, én pedig innen is üdvözlöm az Ismeretlen Suzukist, aki megmentette a napomat. 🙂
– Dóri –
Antalya-i couchsurfölésemkor megérkeztem Ömerhez, aki megemlítette, hogy egy orosz lányt is fogad épp, szerinte kedvelni fogom. Megérkeztem, kaptam egy ágyat és tényleg gyorsan összebarátkoztam Natalival. Kiderült, hogy ő egy hónapig marad Ömernél! A négy éjszaka alatt, amit ott töltöttem, nettó 15 ember fordult meg a lakásban, kiderült, hogy az ajtó mindig nyitva áll a fáradt utazónak, legyen az török vagy külföldi. Ömer közben pár napra el is tűnt, légi utaskísérőként dolgozott ugyanis. Ez sem változtatott a helyzeten, jöttünk – mentünk, főztünk, tisztán tartottuk a helyet, beszélgettünk, ki-ki ott aludt, ahol épp volt szabad ágy. Nagyon furcsa élmény volt pár napig így élni, mégis kedves emlékként maradt velem. Natalival azóta is tartom a kapcsolatot.
– Vica –
Az Oszkár sofőröm egyébként hivatásos tűzoltó volt és az út során megosztotta az őszinte véleményét a 3-as metró állapotáról. A menyasszonyát megkérte, hogy inkább buszozzon… mert ő látta, hogy milyen, amikor egy fémből készült jármű ég és megolvad az alja…
Kérdeztem, hogy ez garázstűznél volt? Mire annyit válaszolt, hogy ott IS.
Onnantól inkább villamosoztam én is… 😀
Rómában kerestem Couchsurfingen szállást, amikor rátaláltam egy hostra, akinek rengeteg pozitív visszajelzése volt. Kizárólag lányoktól…
„Roberto tökéletes házigazda volt, megmutatta a várost és remek estét töltöttünk együtt.”
„Roberto nagyon szórakoztató társaság volt. És nagyon gyengéd.”
„Roberto szuper házigazda volt, finom borokat ittunk, felejthetetlen élmény volt. Remélem találkozunk még! :D”
Roberto valamit nagyon tudhatott… én pedig végül máshol keresgéltem szállást. 😀 ”
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
