#randompéntek
Egy éve érkeztem Portugáliába egy hirtelen ötlet által vezérelve, és bár leginkább úgy érzem, nem történt velem semmi, ez persze nem igaz.
Épp tegnap beszélgettünk Szávával, aki hamarosan elutazik egyedül egy ismeretlen városba, és azt mondtam neki, mennyire irigylem ezért, szerintem én még soha nem csináltam ilyesmit. Erre visszakérdezett, hogy meséljen-e akkor a barátnőjéről, aki fogta magát és elköltözött Lisszabonba?
Huszonhét (hat) évesen kicsit meg kellett állnom. Nem, mintha olyan öreg lennék, tudom jól, nagy szavak ezek egy huszonhét (hat) éves lány szájából. De bőven elég idő ez arra, hogy kellő mennyiségű szart összegyűjtsek, és rossz irányba tereljem a későbbi életemet. Ezért úgy döntöttem, ez az év most rólam és csak rólam fog szólni. Itt volt az ideje magammal foglalkozni, mert őszintén, talán ez az, amit sosem tanultam meg, és amit még most sem tudok igazán.
Szóval, mivel közelít a vég, gondoltam, összeírok egy listát arról, mit kaptam ettől az egy évtől, hogy ezzel is arra buzdítsak mindenkit: vágjatok bele! Higgyétek el, én voltam az utolsó ember, akiről azt gondoltam, képes lesz egy évet egy idegen országban eltölteni… Persze nem kell feltétlenül elköltözni (nekem kellett), de mindenképpen szükséges az újdonság: ki kell lépni a komfortzónánkból ahhoz, hogy fejlődni és tanulni tudjunk. Vágjatok bele! 🙂
Szóval, mi történt velem Portugáliában?
– Megismertem egy fantasztikus országot, annak történelmét, földrajzát, gasztronómiáját, (nép)zenéjét, mentalitását. Ráadásul egy olyan országét, ami azelőtt, hogy őszinte legyek, nem különösebben érdekelt. Lisszabonnal az egyetlen kapcsolatom Remarque: Éjszaka Lisszabonban című könyve volt, ezen túl azt se tudtam, eszik-e vagy isszák a portugált.
– Határozottan eszik IS és isszák. 🙂 Megszerettem és megtanultam (úgy-ahogy) egy nyelvet, miközben nem vagyok egy különösebb nyelvzseni.
– Megtanultam elengedni dolgokat.
– Bátorság, bátorság, bátorság.
– Végre nem félek az utazástól, és új helyeken is könnye(bbe)n meg tudok nyugodni.
– Levágattam a seggig érő hajam, hamarosan pedig lesz egy tetoválásom.
– Kiderült, hogy nincs az a pénz, amit én ne tudnék beosztani és amiből ne tudnék spórolni. A jég hátán is megélek.
– Megtanultam tüzet oltani….
– Talán egy hajszálnyival jobban ki merek állni magamért.
– Kiderült, hogy bármennyire is jól mutat a CV-ben, és bármennyire is szeretem ezt gondolni magamról, de nem vagyok csapatjátékos. Egyedül szeretek intézni mindent, az első lépéstől az utolsóig.
– Kinyílt előttem a világ. Kiderült, hogy ha akarom, akkor világ bármelyik pontján lehet élni 🙂 Ha sarki fényt szeretnék, akkor elköltözöm Izlandra, ha óceánt, akkor Portugáliába, ha friss banánt, hát elmegyek Madeirára. Ott lakhatok, ahol csak szeretnék – ez nekem tök új információ 🙂
– Persze, a legjobban mégiscsak Magyarországon szeretnék élni, és erre is itt kellett rájönnöm. Nincs kizárva, hogy ez még változhat, de egyelőre azt gondolom, otthon szeretnék majd végleg letelepedni.
+1: Megértettem és megéreztem, hogy egy év mennyire nagyon-nagyon kevés idő…
Ti hol élnétek szívesen? Mi az, amit mindig is ki akartatok próbálni, de sosem tettétek?
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
