#randompéntek #offline #nyaralás
A reptéren letöröltem a Messengert. A következő 8 napban a telefont telefonálásra, tájékozódásra, fényképezésre és egy film megnézésére használtam.
Néhányszor hazaszóltunk, hogy ideértünk, fürödtünk, eláztunk, ettünk tésztát, két szóval: jól vagyunk. Az Instagramba pár naponta belenéztem, hogy lássam, Zsuzsiék hazaértek-e rendben és mi a helyzet a gyerekekkel.
A strandra még könyvet sem vittem, a napágyról szemlélődve megismertük a helyieket, megtanultuk ki-kinek az ismerőse és néhány, a tengerből kihozott kagylóhéjjal babráltunk. A helyi kis étterem ellátott minket könnyű koktélokkal, gyümölcsös jégkrémekkel, finom tésztákkal és hólyagosra sült pizzákkal. Az esősebb napokon kirándultunk, nézegettük a táj ismeretlen formáit és különböző fényképötletekkel szórakoztattuk magunkat.
Meglepő módon nem hiányzott senki és semmi.
Éjszakánként minden egyes felébredéskor kiszaladtam az erkélyre, megnézni, hogy megvan-e még a tenger és éppen milyen színű. Csodáltam a felhőket átvilágító villámokat éjszaka, láttam a felkelő nap ragyogását a vízen. Nappal megtapasztaltam a testemen, hogy milyen ereje van a hullámoknak, láttam a tenger partját egy viharral átalakulni. Nem tudom, hogy mikor unnám meg – hazajöttünk.
Hazaérkezésünk után szétküldtem néhány kiválogatott fotót: megérkeztünk, sötétebb fehérek vagyunk, hoztunk tésztát, tehát jól vagyunk. Azóta sincs Messengerem.
Egész jól leszoktam a tömegközlekedős nyomkodásról, a rutinszerű csekkolgatásról és a folyamatos infócsöpögtetésről is. Kitöröltem két marék ismerőst és jó pár tucat oldal követéséről is lemondtam. Egyelőre nem maradtam le semmiről. Az edzőnek nem tudtam szólni, hogy kések 5 percet, de végül… kitalálta.
Abszolút társasági létformaként most valahogy mégis a nyaralás hozta gubót érzem komfortosnak, barlangi szüttyögőként funkcionálok. Amíg jól esik, addig azt hiszem maradok is ilyen vezetékes ősember.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
