#randompéntek #netbiztonság Korábban felvetettem és többen jeleztétek, hogy érdekelne titeket a téma, úgyhogy összeszedtem a gondolataimat. Nem szeretek aggályoskodni, de csipkelelkű naiva sem vagyok: úgy állok a biztonsághoz, hogy az ember megteszi, amire lehetősége van, aztán él nyugodtan és bízik a legjobbakban. Ahogy az otthonod ajtaját kulcsra zárod és a gyerekedet sem hagyod az ovi előtt egyedül, bízva az emberek jóindulatában, úgy a neten is érdemes megtenni, ami tőled telik. Szóval nézzük: netbiztonság, alapfokon.
Jelszavak: ami fontos: legalább 8-12 karakter hosszú (,mert karakterenként nő a feltörés ideje), ékezetek nélkül, hogy külföldön se okozzon problémát a belépés.
Ne használd ugyanazt a jelszót mindenhol: egy kis webshop vagy étterem rendszerét hamarabb feltörik és utána már egyenes az út a többi felhasználói fiókodhoz, amelyek esetleg komolyabb tartalmat, értéket rejtenek.
Legalább fontossági szintenként (szappanbolt, Amazon, bank) használj külön szisztémát.
Abban ne bízz, hogy minden adatot kezelő weboldal megteszi a szükséges biztonsági lépéseket! Egy nagy multi biztonsági szakértője mesélte egy egyetemi kurzusomon, hogy még a legnagyobb cégek is ezen spórolnak. Szóval a kisebb cégek és az állami intézmények, mondjuk úgy, hogy nem költenek vagyonokat az adatok biztonságos tárolására.
A tipp: bátran használj verssorokat, mondókákat, megtoldva az adott platformra jellemző dologgal, így biztosan emlékezni fogsz rá, akkor is, ha szisztémaként használod. Pl. MegerettameggyAsana, Hullaszilvaafarol1551Bank, NincsSemmiBajFodorAkos1234
Vannak erre kitalált programok is, amelyek az összes jelszavadat biztonságban és egy helyen kezelik, ilyet is választhatsz – én a saját agyamban és a jelszó-emlékeztetőkben bízok inkább. 🙂
E-mail címek: ne egyet használj! Ma már 5 perc létrehozni egy Gmail fiókot, úgyhogy, ha a hivatalos, Ügyfélkapun is megadott e-mail címed használod hírlevél feliratkozásra egy kuponért… akkor nincs felmentés. 😉
A tipp: tessék a spames, hírlevél feliratkozós, muszájregisztrálni helyekre egy plusz e-mail címet létrehozni – így, ha netán az engedélyed nélkül eladnák az adatot, akkor nem a fő e-mail címed lesz teli potencianövelő reklámokkal. Jöhet a kiskutya-hirlevel@gmail.com, vagy bátran használhatod a Mailinator szolgáltatását, ami teljesen nyilvános e-mail címet hoz neked létre, átmenetileg, aztán eltűnik az egész.
Személyes adatok: ez már egy kicsit nehezebb dió, de érdemes mindig mérlegelni, hogy mikor, mit és hol adsz meg. Egy reklámoldalon biztos, hogy napra pontosan kell megadnod a születésnapod? Muszáj, hogy az e-mail címedből rögtön látszódjon, hogy 1987. szeptember 22-én születtél? Ha a rendszert egyszer feltörik, akkor ez az adat is rossz kezekben lesz.
A tipp: mindig, mindenhol csak a szükséges adatokat add meg. Ha csak a korcsoport miatt kérdezik születési dátumodat, akkor nyugodtan mondhatsz egy hónappal korábbi napot.
Facebook: annyira a hétköznapjaink platformjává vált, hogy itt beszélgetünk, videó chatelünk, telefonálunk, itt van az osztálycsoport, a szülői munkaközösség, a jegyzetmegosztás, a főzős és a pletykálós csoport, meg a karosszéket és a lakást is itt próbáljuk eladni. Ettől függetlenül ez egy nyilvános, kereshető hálózat.
A tipp: nézd át az ismerőseid listáját és törölgesd ki azokat, akiket már nem ismersz meg, vagy soha nem is ismertél… A megmaradt ismerősöket rendezd kategóriákba, a családnak, szűk baráti körnek pedig nyugodtan nyithatsz akár egy külön csoportot is. Így a Bori baba bal bokájáról szóló 40 csodálatra méltó kép a megfelelően lelkendező nagynénik előtt landol, nem az üzleti partnereid, a volt gimnáziumi portás és néhány vadidegen taiwani felhasználó előtt. Mindenkinek jobb így, hidd el.
Időnként nézd meg, hogy milyen gépekről vagy bejelentkezve: amit nem tudsz fejből beazonosítani, ott jelentkeztesd ki magad, ez távolról is bármikor lehetséges a Facebookon és a Gmailen is.
Személyes információk: a tipikus vékony jég. Nem egy barátom van, aki mindig mellettem állt a nehéz helyzetekben, holott soha nem találkoztunk, mert cyber-barátok. 🙂 A 21. század hajnalán egy-két blogon vagy fórumon olyan társaságok alakultak ki, amelyek a mai napig tartó barátságokat és beszélgetéseket eredményeztek. Az embernek jól esik csacsogni, nem akar folyton azon agyalni, hogy ez a világ szeme láttára, nyilvánosan történik és a leírt dolgok bizony ott maradnak évtizedekig.
Aztán amikor látod, hogy egy anyukás blogon elmondja néhány nap alatt egy nickname, hogy melyik magyar kisvárosban lakik, most költöztek oda, mi a 3 kisgyerekének a neve, hogy cseng össze a vezetéknévvel, a kicsi fiú melyik ovi, melyik csoportjába jár, hogy csütörtökönként nem érnek oda érte és mostanában nincs baj a játszótérről való elindulással, mert egy kisvonattal bármire rávehető… akkor végig sem gondolta, hogy körülbelül 90 ezer embernek felismerhetővé és beazonosíthatóvá tette magát és a kisfiát és pontosan elég, ha ebből 1 lesz szörnyeteg.
Ugyanígy, az utcán sem kezded el kikiabálni magadból a hálószobatitkokat, ott érzed a nyilvánosság visszatartó erejét. Az interneten ez az érzés már könnyen elveszik, és sokan láttunk már visszakozó, posztot töröltető, “jajjistenem, felismert a család, a tanítónéni, az anyós, a gyerek barátai”-kétségbeesést.
A tipp: soha ne felejtsd el, hogy nyilvánosan írsz az interneten és ez felelősséggel jár. Nem kell minden összefüggést mikromolekulákra levezetni vadidegeneknek, nem kell kulcsot adni a lakáshoz, vagy kitárgyalni személyes, húsba vágó részleteket. 1-2 év fórumozás alatt az egész életed kikerülhet a világ szeme elé – 10 év múlva pedig jó eséllyel elolvashatja a kiskamasz gyereked is. Ha kialakult egy jó társaság, akkor vonuljatok zárt platformra és idővel próbálj személyazonosságot csekkolni, ha világraszóló barátságok tűnnek fel a láthatáron.
No, hát egy paraszthajszállal azért rövidebbre fogtam, mint Tolsztoj a Háború és békét. Te mit gondolsz? Találtál benne hasznosat? Kiegészítenéd még valamivel?
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
