#randompéntek #nemmozgok
Vállalom: nem sportolok rendszeresen. Egyáltalán nem mozgok. Öt éve, sportszerűen kezdek(!) mozogni.
Kiborít, mikor jönnek a sportemberek, hogy “nem kell hozzá semmi, csak ….”
– Bakancsom, balerinám, farmerom és szoknyám van. Semmi más. Melyikben menjek?
– A környéken mindenhol beton van. Napközben dolgozom, reggel, este sötét van.
– Egyedül nem merek, mert félek, hogy lesérülök. Amilyen tempóban én szenvedek futás címszó alatt, nincs, aki velem tartana. Itthon nekiálltam edzeni, csináltam pár hétig, de túl fáradt vagyok esténként mozogni. Inkább dolgozom még pár órát a gép előtt.
Jó, vonjuk le a tapasztalatot, hogy ha csillámos Nike fejpánt nem is, de azért pár dolog csak kell hozzá.
Legyen egy edzőterem. Ott legalább észreveszik, ha elájulok.
Decathlon alapdarabok: nem fektetünk vagyonokat a nemsportolásba.
A teremben a gyógyszereimet hova rakhatom, hogy mellettem legyenek? Telefonon vigyem a zenémet? Vagy csak hallgassam a sípoló tüdőm zihálását végig?
Úgyis rosszul leszek 10 perc után és haza kell kullognom. Ki fognak nevetni. (Tudom, az izmos emberek semmivel sem rosszindulatúbbak a nem izmosaknál és mindenki volt kezdő. Attól én még nagyon-nagyon ügyetlen tudok lenni.)
Hogyan működik egy futópad? Milyen sebességnél fogom az orrommal radírozni, mint a bakivideókban?
Ötletem sincs, hogy melyik youtube gurunak higgyek a bemelegítésről, hogy ne nyírjam ki az ízületeimet.
Egyébként is, a farmerom összetart. Sztreccsnadrágban, ömlő izzadsággal végképp egy szétfolyó amőbának fogom érezni magam. Önbecsülés -10. És igen, a fenti listában még benne sincs a lustaság. Az is tényező, naná!
Szörnyen nehéz megtenni azt az első lépést.
“Semmi baj, Száva, én is volt, hogy edzőruhában, az ajtóból fordultam vissza, mert mégsem mertem lemenni futni.”
Ezzel nyugtatott a barátnőm, amikor elmondtam, hogy másfél óra szorongás lett az egy órányi edzés helyett a szombat reggeli programom. Annyi nyavalyás, reális és irreális félelem kapaszkodott fel a mozgás gondolata köré az évek alatt, annyi minden köt már gúzsba, hogy talán el sem tudod képzelni. Vagy ismerős a halogatás neked is? Hogy a körülmények, az egészség, a tudás, a pénz, a komfortzóna, a pánik visszatart?
Tudod, nekem elegem van belőle. Újra színpadra akarok állni. Bármilyen gyarló dolog, ez felülírja az egészséget, a jó állóképességet és az összes, sokkal ésszerűbb érvet.
Nem ígérek már senkinek semmit. Magamnak se. Csak azt tudom, hogy elég volt.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!