#randompéntek #munkaésmagánélet
Este nyolc, befejezem a munkát. 15 percem maradt randilánnyá alakulni és őszinte leszek, ez most egy lehetetlen küldetésnek tűnik. 15 perc múlva a fejem még teli lesz a feladatokkal, a hátam még fájni fog az üléstől… Hirtelen azt se tudom, hogy van-e egyáltalán valami tiszta ruhám.
A fene essen bele, hát fáradt vagyok. Maradhatnék a fotelben elterülve az itthonkámban, de nem akarok. Szeretnék jó illatú, libbenő hajú, csinos lány lenni a közös esténkre – mindketten megérdemeljük. Még 2 órányi munkám maradt, amit fogalmam sincs, hogy mikorra fogok bepasszírozni – vagy hajnalban kelek, vagy az ebédidőt hagyom ki holnap.
Arra már rég rájöttem, hogy akkor tudok a legjobb minőségben dolgozni, ha kiegyensúlyozott és kipihent vagyok. Ehhez pedig kellenek ezek a csodás kis esték, a finom vacsorák, a bolondozós séták, a közös hallgatások egy-egy korsó sör fölött.
Milyen már, amikor a munka miatt nincs az embernek ideje feltöltődni – a munkához? (Is, persze.) Annyira nehéz megtalálni, hogy mennyi munkát szabad elvállalni: mi az amiből még épülünk (én, a karrierem meg az egzisztenciám), és mi az a mennyiség, ami már csak rombol. A pénz csak egy tényező, ott van még a szakmai kihívás és a fejlődés is!
Mégis meg kell tanulni nemet mondani. Persze ezt sehol nem szeretik, de jobb helyeken megértik. Ha ezt elszúrod, akkor a szeretteidnek mondod azt a nemet. Persze, az otthon az egy “jobb hely”, szóval megérti… egy darabig. Folyton csak ez az egyensúly…!
Megyek, megkeresem azt a szempillaspirált.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!