#randompéntek #mostésmeddig
összeér a bőrünk
szinkronban hallom a szívdobbanásainkat
körülöttünk minden nyugodt, minden rendben
bennünk szintúgy, végre.
mi többet kívánhatnék? hogy legyél még szőkébb, még magasabb, mégmégmég?
lenne nálad jobb, kedvesebb, figyelmesebb, tökéletesebb odakint?
honnan tudja az ember lánya, hogy meddig keresse azt az egyet, akivel –
akivel azt az 5, 10, 15, 20, 40 évet le fogja tudni élni? mégis mennyi időre is castingolunk?
aztán mi van, ha a huszonévesen tökéletes harmincévesen már nem úgy változik? vagy 20 év múlva lesz megszállott? mellettem marad, ha megbetegszem? ígéretek, gondolatok, elméletek ide vagy oda: felkel majd hajnalban a gyerekhez? lesz türelme végighallgatni a nehezen megnyíló kamaszfájdalmakat?
anyáink felelőssége hirtelen a mi nyakunkba zuhan: jót kéne választani. magunknak jót és az egyszercsak gyerekeknek jót.
elég, ha most egyet találsz, aki jó, jónak tűnik? akiben a megjáratott, átvert szíved hihet, bízhat?
a nagynénéd sóhajtását lelkedre vedd-e, vagy te jobban ítéled majd meg, mint a harmincévnyi tapasztalat?
a saját megérzések is csak a rendelkezésre álló benyomások alapján
hát honnan tudhatná az a fiú, férfi, hogy mi lesz belőle
mikor én sem tudom, hogy milyen nő és anya leszek később
és mi együtt, most és meddig
érik az a feloldozás a szüleinknek.
nincs más, mint előre, vakon, ugrunk
nem félünk, nem várunk
élni kell.
összeér a bőrünk
szinkronban hallom a szívdobbanásainkat
körülöttünk minden nyugodt, minden rendben
bennem szintúgy, végre.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
