#randompéntek #minimalizmus Megint pakolás, megint szortírozás. Mit tartsak meg ebből, mit tartsak meg abból? Ó, azt a ruhát úgy szeretem, emlékszem, amikor öt évvel ezelőtt felvettem, mindenki megdicsérte azon az összejövetelen. Kár, hogy azóta nem volt rajtam. Az a farmer is már majdnem jó, csak egy picikét kell fogynom, hogy megint beleférjek. Hú, az a piros felső a kedvencem volt, de két éve kilyukadt. Nem baj, itthonra jó lesz azzal a két kis lyukkal is. Ezt a gyertyatartót még ballagásomra kaptam, a nyolcadikos ballagásomra. Nem válhatok meg tőle, hiszen egy emlék. Azt a dobozt a testvérem készítette nekem. Abban tároltam a gyöngyöket, ékszereket, de az előző költözésnél felkerült egy magányos polcra.
Emlékek itt, emlékek ott, emlékek mindenhol. Használati tárgyak itt, használati tárgyak ott, használati tárgyak mindenhol. Na, de van-e közös halmaz az emlékek és a jelenlegi használati tárgyaim között? Nagyon minimális. Ezért lassan, de biztosan, elkezdtem megválni azoktól a tárgyaktól, amiket már nem használok a mindennapokban. Lelkileg ez egy nagy kihívás, de a nap végén valahogy mégis könnyebbnek, letisztultabbnak érzem az életem. El kell engedni az emlékeket, ha nagyon nehezen megy, akkor én lefényképezem az adott dolgot, így meg is váltam tőle is, de azért marad is.
Viszont nem csak a szentimentalitás miatt nehéz szelektálni bizonyos ingóságainkat, hanem amiatt is, mert gyakran szembesülünk múltbéli rossz döntéseinkkel. Hiszen hányszor eszembe jutott, hogy mennyi pénzt költöttem olyan ruhákra, amiket csak egyszer vettem fel, illetve ékszerekre, amik épp megtetszettek, de aztán soha nem hordtam őket, az a gyümölcscentrifuga sem életem legjobb vásárlása volt és sorolhatnám.
Amióta beléptem egy KonMari csoportba, azóta felvettem az elolvasnivalók közé Marie Kondo Rend a lelke mindennek című könyvét. Állítólag szuper stratégiát dolgozott ki hogyan lehet a lakásunk a legpraktikusabb és legrendezettebb. A fő rendszerező elve az, hogy csak azt tartsuk meg, ami nekünk örömet okoz, akár egy evőeszköz az, vagy egy régi, puha takaró. Már így is sokat merítettem belőle, pedig a könyvet még nem olvastam el.
Ezenkívül megnéztem egy dokumentumfilmet a minimalizmusról és rettentően tetszik, hogy ne legyen több dolgunk, mint amire valóban szükségünk van. Persze máshogy működik ez, ha az ember egyedülálló vagy családos, de maga az irányelv nagyon szimpatikus, hiszen a kevesebb tényleg lehet több.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!