#randompéntek #mindenrendbenlesz
Felmondtam a szerződésemet. Eldöntöttem, hogy ezt a nyarat nem fogom végigdolgozni. Pihenek, tanulok, időt töltök azokkal, akikre év közben nem jut. Jó, hát anyagilag hümhüm, nem idealizálom a dolgot, masszív szívás, de majd kicentizem valahogy. (Aztán persze jött Murphy, és röhög a markába, mert na, mikor akar hirtelen mindenki velem dolgozni? De sikerült, legalább részben, megtartani magamnak az időt.)
A döntésem oka, hogy kevesebb, mint egy év alatt nagyot léptem előre szakmailag, egzisztenciálisan és életmód szintjén is – és ebben baromi sok munka volt. Ezek után megbíztam magamban, hogy képes leszek megoldani mindent, ami felmerül, és vakon kiugrottam. Hogy mindezek után, most jobb-e? Őszinte leszek: még nem. Csak akkor vagyok jól, ha egy-egy szakmai feladatra teljesen rákattanva dolgozom, vagy kihajtom magam az edzőteremben. De ez már a saját utam! 🙂 És egyre inkább tudom, hogy képes vagyok végigmenni rajta. El fogom érni a céljaimat, csak az a kérdés, hogy egy, három, vagy öt éven belül. Most keresem, kutatom azt a nyugvópontot, ahol végre elégedetten megpihenhetek és feltöltődhetek. Ahol nem kell fehér zaj az elalváshoz, nincs heves szívdobogás és nem húz le az aggodalom a spirál mélyére. Ahol újra tudok órákig koncentrálni egy könyvre, végigaludni az éjszakát és minden napot mosolyogva, pozitívan zárni. Szép lassan, de haladok. Még mondogatom magamnak, hogy minden rendben lesz. Mert úgy lesz. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
