#randompéntek #megint17 #elevenhold #hetedikég
Legtöbbünknek van olyan együttes az életében, ami teljesen összefonódik egy életszakaszával. Nekem ilyen az Eleven Hold, akiknek a dalai és a koncertjei végigkísérték a gimnáziumi éveimet.
Amikor először szerelmes lettem és megtörtént az a szürreálisnak tűnő, eufórikus éjszaka, hogy először egy ágyban aludtunk… „Ha nálam éjszakázol, plédként / Engem használj, ha fázol!”
Az érettségi parája, azok a kilátástalan viták az olasztanárommal, az izzasztó felelések… „Én minden tanárt áldok, / De csakis, mert tőlük megtudhattam, / Hogy milyen ne legyek!”
Amikor úgy éreztem, hogy a világ hatalmas, a nyomás rettenetes, az érzelem meg túl sok… „Ha fáj nagyon / Ez a földi részegség, / Tudd meg mit kell tenni, / Ha nem tudsz hinni” – fel is írtam a szobám falára.
Vagy amikor Szávával és Gigivel nem aludtunk napokig a diákönkormányzati teendők, rendezvények és iskolai kötelezettségek hálójában… „Azt hiszem túl komolyan veszed / A dolgodat! Nehogy teljesen rámenjél!”
Múlt hétvégén lemondtam egy számomra nagyon kedves rendezvényen való részvételt, hogy ott lehessek a Hetedik ég, az Eleven hold tribute zenekarának a koncertjén, ahol Török-Zselenszky Tamás énekel, az eredeti felállásból. Mi még mindig „Nap”-ként emlegetjük őt és legnagyobb meglepetésemre ugyanolyan gyorsasággal és erővel ragadott magával a hangja és a dalszövegei, mint 12 évvel ezelőtt. Ismét ott voltam fesztiválokon, diáknapokon, tűzzsonglőr fellépések után koromtól és petróleumtól piszkosan, szerelmesen sarkokba bújva, tánctól és boldogságtól kimelegedve a régi barátokat ölelve, ajtót becsapva és CD lejátszót feltekerve egy családi összezörrenés után. Újraéltem mindent, az előtt a kis színpad előtt. Az egész tinédzserkoromat.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!